Hopi jóslat:
Az időtlenség földje
Kirael mester Kahu Fred Sterling közvetítésével
The Hopi Prophecy:
Land of No Time
© Fred Sterling
Contact: Lightways Publishing,
3075 Kalihi Street, Suite 101, Honolulu, Hawaii, 96819, USA
Tel: + 808 952-0880,
Fordítás: Clarissa
https://univerzumi-tudatossag.blogspot.com/
KIRAEL: Jó estét. Milyen csodálatos üdvözlés. Köszönöm szépen. Találjátok meg önmagatokban a rezgést, hogy a Teremtő Fényeként felismerjétek egységeteket. Ma a nagyszerű hopi törzsről fogunk beszélni.
Nem azért vagyok itt, hogy felidézzem a hopi mondát, vagy hogy helyesbítsem jóslatukat. Inkább azért, hogy tiszteljem fényüket. Ők energia jelzőtüzek, mert ezt a világot félretették. Hamarosan saját szívetekben találjátok őket ébredezni.
Mint a közvetítőm, közületek, akiknek esetleg van némi őshonos amerikai vér ereiben, megértik, miért becsülöm ezt a jövendölést. Megértem, szeretem és tisztelem – és ha akarjátok – a hopi véneket, és a törzseket, melyek megelőzték őket. A hopi energiákat szétosztották azok között, akik a modern világban akarnak élni, és azon nagyszerű vének között, akik még mindig fenntartják elődjeik útját. Ma javarészt a vénekről fogunk beszélni. Amit mondok, kérlek, ne véljétek igaznak, vagy igaztalannak, hanem a tapasztalás fényeként tartsátok meg, mely segít nektek egy magasztosabb megértésre eljutni.
Ajánlani fogok nektek néhány hopi történetet, ahogyan én láttam őket kibontakozni a hetedik fényből – mely az időben egy hely, ahol én létezem, csakúgy, ahogyan ti is rendelkeztek saját térrel és idővel. Átszeltem a dimenziókat, hogy itt lehessek, és megoszthassam veletek azt, ahogyan világotokat kibontakozni láttam. Nem állítom, hogy a vének egyike vagyok. Azt állítom csupán, hogy egy csodálatos fényminta vagyok, aki eljön, hogy megossza világotok szeretetteljes emlékét veletek arról, amilyen világotok egyszer volt.
A világ fényetekhez, csodálatos rezgésetek alakzatához [konfigurációjához] tartozik. El fogtok érni ahhoz az emelkedettebb megértéshez egy nap, miszerint megadták nektek a legmagasztosabb lehetőséget, hogy a tudatosságban létrehozzátok ezeket a változásokat, hogy oly módon tegyétek ezeket meg, amire még hopi öregjeitek is büszkék lennének. El fogom mesélni nektek, hogy az őslakos amerikaiak hogyan váltak ismertté „őslakosként”; ők egy olyan egyedülálló energia, amely rendelkezett saját területtel, saját szeretettel / szerelemmel és saját fénnyel.
Minden alkalommal, amikor a Teremtő úgy látja, hogy a világ energiáit helyes a lezáráshoz vinni, akár legyen az a jégkorszakon, vagy bármilyen rezgési rendszeren keresztül, az emberi fényt megsemmisítették, és a Teremtő újra indította a fejlődés [evolúció] folyamatát. Észak-, Dél- és Közép-Amerikában az őshonos amerikaiak voltak azok a kiemelkedő energia erők, akik a Föld középpontjához olyan közel mentek, amennyire tudtak, minden élet alakövévé válva. A hopik az egyik ilyen energiák voltak, az őslakos amerikaiak egy csoportja, akik remélték, hogy egy nap saját fényetek középpontjába vezetnek vissza titeket.
A középpontosított emberek – ha így akarjátok – őshonosak voltak a Földön. Amikor a nagy felébredések, a nagy változások ideje eljött, a középpontosított emberek elmentek az Anyaföld felszíne alá, „szoknyája” alá. Ott élték túl az Anyaföld legmagasztosabb változásait, és utána nagyon finoman visszatértek a felszínre, amikor a bolygó készen állt arra, hogy újra lakható legyen. Más szavakkal, amikor az Anyaföld hajlandó volt a Teremtő Isten fényrészecskéinek erőit visszahozni a felszínre, felszíne alól az őslakos amerikaiak előjöttek, és nagyszerű közösségekben éltek a Teremtő Szerelme révén.
Abban az időben az őslakos amerikaiakat a Teremtő Erő fénytestvéreiként ismerték. Amikor az úgynevezett fehér energiák átszelték az óceánokat, és megpillantották ezeket a csodálatos arany embereket, rézbőrűeknek, vagy indiánoknak nevezték el őket. A fehér emberek azt hitték, Indiát fedezték fel, a csodálatos Amerika helyett. Az indián szót használják mind a mai napig, hogy leírják őket. Nem azért jöttem el ide, hogy történelem leckét adjak nektek. Azért jöttem, hogy megosszam veletek azt, hogy ezek a csodálatos emberek mindig megtartották az egyensúlyt Lemuria szépsége és Atlantisz szertelensége között. Az őslakos amerikaiak elkötelezettek az Anyaföld iránt, szívükbe zárták őt. Megengedték az Anyaföldnek, hogy velük lélegezzem, és tisztelték őt azáltal, hogy gondját viselték és megtartották őt fényükben. Valójában a hopi jóslatban található, hogy a rézbőrűek az Anyaföld kiemelt „megtartói” és meg fogják tartani az összes törzset, az Anyaföldet új létezésébe szeretgetik és ölelik.
Sokat lehet mesélni őslakos amerikai barátaitokról. A hopi jövendölés csupán egyike a sok jóslatnak. Ma este, enyém az egyik legnagyobb kiváltság, hogy elhozzak nektek egy csodaszép fénybarátot, Hollót [Ravent]. Ő egy sámán, egy csodálatos energiaminta, aki Földi síkotokra ritkán jön el, és amikor eljön, a gyógyítás magasztos üzenetével érkezik.
Felébresztem Hollót, azért, hogy megérthessétek az igaz sámán szépségét. Lesz lehetőségetek, hogy faggassátok őt, mivel egy magasztos fényt hordoz. A legtöbb őslakos amerikai törzs a gyógyítók gyógyítójaként ismeri, és néhányan a sámánok sámánjaként ismerik. Alapjában véve, ő egy kiváló tanár, és eljön, hogy megosszon veletek egy ajándékot, mely remélhetőleg felébreszti világotokat.
Hívom Hollót, egy barátot, mert oly régóta él a fények között. Számos bolygót látogatott meg szerény földi síkotokon kívül. Más világokból származó rokonaitok között élt, és nagy tiszteletben tart egy vidéket, mely az időtlenség idejében van. Azt mondják, még az őslakos amerikaiak jövendöléseiben is, hogy ha földi síkotokon világháború történik, az lesz az idők vége, és még az őslakos amerikaiak is hazatérnek. Ez egy hatalmas kiváltság, hogy elhozhatom nektek az egyik olyan sámánt, aki rendíthetetlen olybéli hitében, hogy az Anyaföld és minden lakosa – természetesen – meggyógyítható. Remélem, megosztja majd veletek ezt az üzenetet.
A közvetítőmtől a szoba hátsó részébe vonom vissza energiám. Tehát, ha hátul vagytok, adjatok helyet nekem – nagy vagyok. Azok, akik még nem találkoztak Hollóval, ösztönözlek titeket, hogy nyissátok meg szíveteket, és engedjétek meg, hogy ennek a sámánnak a szépsége rátok ragyogjon. Vissza fogok térni, amikor Holló elmondott mindent, amiért eljött. Miénk a kiváltság és a megtiszteltetés, hogy újra a Teremtő Fényében legyünk. Kezdődjön a gyógyulás / gyógyítás.
HOLLÓ: Hahó. Úgy lépek be, ahogy minden nemzetségem tenné. Négyszer kopogtattam, azért, hogy érezhessétek az energia változását ezen a helyen. Eljöttem ide a kiváló Kirael mester nyomatékos kérésére, hogy megosszam veletek azt, hogy semmi nem veszik el, ha ráébredtek belső fényetekre. Közületek mindenkinek mondom, ébredjetek rá, mivel eljöttem, hogy megosszak veletek többet az Anyaföld jóslatairól.
Az Anyaföld elérkezett a „nagy vízválasztóhoz”. Egyrészről eltűrte azokat, akik rajta sétálnak, és azt gondolják, hogy nála kiválóbb mondandójuk van arról, hogyan kezelik őt. Tehát, az emberi népesség aggasztó energiákat öntött folyamaiba. Kiokádtak levegőjébe, tűzokádóiba, energiájába, amely többé nem összeegyeztethető szeretetével / szerelmével. Leborotválták erdőit, és épületekké változtatták azokat. Sok dolgot tettek, barátaim. Azok, akik rajta sétálnak, elveszítették legmagasztosabb fényének, Teremtőjének méltánylását. Számos módot választottak, hogy kutassák a Teremtő Fényét, elkülönítve magukat sok különböző fajra, és utána harcoltak azokkal, akik többet tudnak a Teremtő Fényről. Ez az a harc, melyet az Anyaföld nem felejthet, mivel ez az ő fénye, melyen éltek. Az ő engedélyével álltok csodálatos szeretetén. Ő az egyetlen, aki megengedte az őslakos amerikai világnak, hogy azok a csodálatos fények legyenek, akik továbbviszik energiáját, hogy beszéljenek az állatokkal, a fákkal és a természettel.
Amikor valaki olyan távolságból érkezik, mint amit én utaztam át, és rám figyeltek, akkor ez a bizonyíték arra, hogy az Anyaföld a legnagyobb bajban van. Végzetes kockázat útján vagytok – ha így akarjátok – melyben az Anyaföldet hamuvá változtatjátok. Mégis, eljöttetek ide, hogy halljatok engem, tehát jól figyeljetek. Nincs túl késő, hogy változtassatok. Azt mondjátok: „Ó, Holló, miért beszélsz hozzánk ilyen kíméletlenül?” Nem beszélek kíméletlenül. Az igazságban beszélek hozzátok. Még mindig van remény, hogy világotok újra minden energiával összehangolódjon.
El fogok mesélni egy történetet, melyet szépapám adott át nekem. Minden történetet egyetlen szó megváltoztatása nélkül kell megtartani, mivel a szavak megváltoztatása a jóslat végét jelentik. Így, íme a történet, melyet még sohasem osztottam meg senkivel a földi síkotokon.
Ez egy történet egy csodálatos fiatal hajadon indián hercegnőről, aki szeretett egy fiatal férfit, aki egy kiváló törzsfőnök fia volt. A fiatalembert Satchwan-nak [ejtsd: szacsvan] hívták. Nagyon békés életet élt. A nagyfőnök elvitte Satchwan-t az erdőbe, és megtanította, hogyan lőjön nyíllal, lándzsával, hogyan vadásszon jávorszarvasra, szarvasra és bivalyra, és nagy büszkén hogyan hozza őket haza, hogy megossza a törzzsel. Ez a szép energia, Satchwan ránézett a nagyfőnökre, és azt mondta: „Vegyük azt a hatalmas hímet, azt a hatalmas szarvasbikát. Lőjük szíven, vigyük haza, mivel agancsából remek szerszámok lesznek, bőréből kiváló ruha lesz, és húsa táplálni fogja a törzset.” Az öreg főnök azt mondta neki: „Vizsgáld meg a korát. Nézd, milyen erősen és büszkén áll. Az ünőkkel párosodni fog, és sok új szarvast fog hozni földünkre, mivel erős. Gyere, sétáljunk, amíg meg nem találjuk nagyapját.”
Elég sokáig sétáltak, míg rá nem akadtak egy hatalmas öreg szarvasra, amely alig volt képes patáin megállni. A nagy törzsfőnök azt mondta fiának: „Ezt választjuk, a Teremtőhöz intézett imával.” Az öreg főnök imádkozott: „Teremtő Erő, ha ez az a fény, melyet adtál nekem, ha ez az öreg barátunk belefáradt ebbe a világba, és készen áll csatlakozni barátaihoz a szarvasok földjének világában, akkor engedd meg nyilamnak egyenesen és tisztán szárnyalni. Ne ránduljon meg, álljon nyugodtan, hogy nyilam átszúrhassa, és engedd meg, hogy életének gyors vége legyen, hogy megtegyem azt, amit fiatal fiam kért tőlem – tápláljam a törzset, ruhát adjak a törzsnek, és új eszközöket készítsünk.”
Az öreg főnök becsukta szemét, íjának húrját hátrahúzta, és kiröpítette nyilát. A nyíl mindig egyenesen és tisztán röpült, hogy leterítse a nagy szarvast a Földre. A főnök imádkozott ismét az állat fölött, megköszönve életét, és az ajándékot, melyet adott. Hangsúlyozom, a főnök mindig csukott szemmel lőtt, mert hitt a Teremtő Fényében, hogy nyila gyorsan és hűen szárnyal, ha a Teremtő óhaja az volt, és minden fénynek a legjobb érdekét szolgálta. Az öreg főnök sosem vétett, míg szemét lecsukva tartotta. Ha lövés közben szeme nyitva maradt, sosem talált célba. Tudta, mikor volt pontos.
A csodaszép hercegnő, akit korábban említettem, szemet vetett erre a fiatalemberre, Satchwan-ra, aki hamarosan főnök lesz. Satchwan-nak más elképzelései voltak. Beosont a nagy sámán sátrába, és leült, ahogy a nagy pipát szívták. Hallgatta az öregek beszédét. Ő volt a főnök fia, senki sem kérdezte, és sokat tanult.
Egy napon, Satchwan hallotta, hogy elérkezett az idő a törzs hölgytagjai számára, hogy elérkezzenek ahhoz a ciklushoz, amikor testük újjászületik. Ahogy a hölgyek átjutottak ciklusukon, elküldték őket a nagy sátorba, ahol leültették őket egy körbe. Satchwannak azt mondta a nagy sámán, hogy üljön le a sátor mögött, a vénekkel, és hallgassa, ahogy a nők megjósolják a világ kimenetelét.
Satchwan oly izgatott volt. Olyan gyorsan szaladt, ahogy csak tudott, hogy leüljön azon sátor mögé, melybe a hölgyek bizonyára beléptek. Leültek egy körbe, meggyújtották tüzeiket, és énekeltek. Egy csodálatos hollószerű energia női fénye a kör közepébe állt, és így szólt: „Szeretnék beszélni egy nagyszerű hathatós energiáról, melyet átadtak nekem. Messziről érkeztem, hogy szóljak hozzátok. Nem vagyok az én ciklusomban, ahogy ti mindannyian vagytok, mégis eljöttem, hogy a világ jövendölését elhozzam nektek.”
Nagy viharfelhőkről és villámlásokról beszélt, és egy olyan időről, amikor a Föld a tömör víz alá esik, egy időszakról, amikor nagy viharfelhők emelkednek fel a Földről. Beszélt arról, hogy a fehér emberek – akikről abban az időben semmit sem tudtak – eljönnek világukba, nagy ajándékokat adva, és hogyan romlik el valami az ajándékokkal, és a csodálatos rézbőrű emberek hogyan vesznek el saját világukban.
A női hollószerű energia magasztos idők történeteit is elmesélte, amikor a világok kibontakoznak, csodálatos energiák érkeznek, és a nagy mágneses erő dolgai a Földön ragyognak. Felfedezésekről beszélt, melyet akkor fel sem foghattak, arról, hogyan építenek magas kő sátrakat az égbe, egyiket a másik tetejére. Képzeljétek el, sátrak, melyek nem szarvasbőrből, bivalybőrből, hanem kőből készültek.
Egy olyan időszakról beszélt, amikor hatalmas éhínség terjed el a Földön, és az emberek meghalnak. Egy olyan időről beszélt, amikor még egyszer jég borítja el ezt a Földet, és az embereknek megadják az utolsó esélyt. A világ elveszik; többé nem él, és azok, akik az emberek közt jártak, a vének, elhozzák a válaszokat a kérdésekre. Egy olyan jóslatról beszélt, melyben a világ ráébred az igazságra. Jóslatát a fiatal herceg jelenlétében mesélte el, aki egy nap a főnök lesz.
Minden szóra figyelt, mivel tudta, hogy ez a hölgy, akit előtte sosem látott, egy nap megosztja vele mindazt, amit tudnia kell. Tehát megkerülte a sátrat, és keresztbe tett lábbal leült a sátor elé, és várta a csodaszép indián hajadonok felbukkanását. Egyik a másik után jött ki, elvonultak mellette, mintha nem látnák őt. Olyan volt, mintha pontosan átsétálnának rajta. Végül a sátor szárnyát hátrahúzták, és kisétált ez a csodálatos hölgy, akit előtte sosem látott. Neki volt a legfeketébb haja, oly fekete, hogy már kék volt. Leguggolt elé, és ezt mondta: „Barátom, neked kell elvinned ezt az üzenetet az embereknek; nemcsak a törzsednek kell elmesélned, hanem minden törzsnek; el kell jönnöd, amikor szükség van rád. Az én nevem Holló Asszony. Nagy dologról beszéltem. Megérintelek téged ezzel a tollal. Életed során a homlokodnál tartom, és amikor elveszem, meghalsz, és amikor meghalsz, otthonodhoz szárnyalsz, és várni fogsz az emberek hívására.”
Ezzel, Holló Asszony odanyúlt a derekánál lévő erszényhez, kihúzott egy csodálatos holló tollat, ráfújt, és nagyon finoman fiatal barátunk homlokához helyezte. Ő abban a pillanatban hátraesett, és láthatták lelkét felemelkedni testéből, ahogy feltette a nagy fekete tollakat. Az egész világgal együtt rázkódott, amíg szabaddá nem vált a Föld síkjáról. Elszállt otthonába, ahol egy napon Hollóként vált ismertté. Ez a nap sokszor jött el. Ez volt az én emberi testem, hús-vér testem, ami azon a napon elesett. Emlékeztettek arra, hogy már oly sokszor voltam itt, azonban ez alkalommal más lesz. Ez alkalommal megfigyelhetem a változást.
Barátaim, itt vagyok, hogy megfigyeljem változásotokat. Azt választottam, hogy megosztom ezeket a szavakat: Ti lesztek azok, akik döntötök, nem az Anyaföld sorsáról, nem az emberiség sorsáról, hanem saját egyéni sorsotokról. Kisétáltok ebből a szobából – ismét szabadon. Tudni fogjátok, kik vagytok, és miért vagytok itt.
Mindenki, aki azt választja, hogy Istent imádja, mindenki, aki megválogatja a szavakat, hogy dicsérje Teremtőtöket, szívéből válassza azt a tudást, hogy Teremtőtök a ti fény szeretetetek, és szeretetek / szerelmetek fénye. Ebben találjátok meg a békét és harmóniát önmagatokban. Azt tanácsolom, hogy mindenki, aki velünk tanácskozik, érzékelje testvéreit mellette, mögötte, előtte, ahogy megtöltik ezt a csodálatos helyet, mivel eljöttek ide a lélek világából ezen az éjjelen, hogy veletek legyenek. Eljöttek, hogy járják táncotokat, belélegezzék lélegzeteteket, és megmondják nektek, hogy minden jól van. Ha megnyitjátok szíveteket, és érzitek annak a jelenlétét, akik vagytok, akkor a fény felgyúl bennetek.
Sokan, akik betegek, megszabadultok betegségetektől, ahogy kisétáltok erről a helyről. Mindenki, akinek nehéz a szíve, aki úgy gondolja, elveszett, eljöttem, hogy meggyújtsam szívetek fényét, azért, hogy egy új utat kezdjetek. Amikor erről a csodálatos helyről kisétáltok, tudni fogjátok, hogy az Anyaföld biztonságban van azoknak a fényében, akik az őslakos amerikaiak világában vannak. Mindegyikőtök itt keresztülment ezen a világon, és Holló fénye megérintett titeket. Jómagam láttam. Ma este ismét ráébresztelek titeket arra, hogy a béke Földeteken függ azoktól, akik ezt az üzenetet hallják [olvassák].
Azokhoz is szólok, akik ezen az estén nincsenek itt, mégis hallani fogják hangom. Csukjátok be szemeteket, és érezzétek, halljátok azt, amit nem tudtatok meghallani és legyetek azok, amik nem tudtatok lenni. Lássátok meg azt, amiről azt választottátok, hogy nem látjátok meg. Legtöbben érzitek, mit fagyasztottatok meg szívetekben. Engedjétek meg magatoknak, hogy érezzétek a szerelmet / szeretetet. Mindegyikőtök érezze most ezt velem együtt.
Tekintsetek rá saját ismert történelmetekre. Gondoljatok azokra, akik elhagytak titeket, és elmentek a nagyszerű túlvilágra. Gondoljatok arcukra, és képzeljétek el a legszebb látványt, amire képesek vagytok. Képzeljétek el, ahogy veletek ülnek, megfogják kezeteket, ahogy fényetek átöleli őket, tudván, hogy egy nap csatlakozni fogtok hozzájuk. Ma azon felelősség mellett döntöttetek, hogy átölelitek az Anyaföldet, vissza az életbe, hogy rácáfoltok arra a jóslatra, mely azt mondja, hogy minden elveszett. Nézzetek azoknak a szemébe, akik elmentek a nagyszerű túlvilágra. Vegyétek észre a könnycseppet, ahogy imádkoznak azért, hogy meglássátok őket. Nem úgy fogtok kisétálni ebből az épületből, hogy azt mondjátok: „nem láttam semmit”. Ahogy beszélünk, kitartóan imádkoznak. Érezhetitek leheletüket mellkasotokon, vagy ahogy felemelik fejüket, és belenéznek szemetekbe, azonban ti elutasítjátok őket. Ne utasítsátok el őket, barátaim. Engedjétek meg szeretteiteknek – nagynéniknek, nagybácsiknak, atyáitoknak, testvéreiteknek, barátaitoknak más világokból – hogy veletek legyenek. Nézzetek a szemükbe. Lássátok meg azt a szeretetet, melyet a másvilágból hoztak el, és tudjátok szívetekben, hogy érezhetitek őket, hallhatjátok őket, és csukott szemmel megláthatjátok őket.
Kérem szeretteim, minden testvérem, hogy ezt a régóta vágyott lehetőséget ragadják meg, hogy nézzenek bele azoknak a lelki szemeibe, akik előttetek mentek el. Látok egy fiatal férfit a szoba hátsó részében, akit egyszer John Fitzerald Kennedy-nek hívtak. Egy fiatal hölgy szemébe tekint, és szívéből szól hozzá. Ezt mondja: „Pen, ezen a napon az üzenetem ez, gyönyörű hölgy. Habár, lehet, nem ismersz engem ebben az életben, jól szolgáltam világod. Meghaltam a felébredés okán. Akarom, hogy átadd üzenetem Hollónak. Akarom, hogy szívedből szólj, és mondd el neki üzenetem. Tudni fogja, ki vagyok; nem fog sírni; mindegyikőtöket ünnepel.”
Csupán egy percre feledjétek azt, hogy emberek vagytok, és ismerjétek fel emelkedett lelki fényeteket. Vonjátok be magatok elé azokat, akik a fényben érkeznek, és utána figyeljétek üzenetüket, mivel a nagyrabecsülés köztünk van most. Hollóként megnyitom világotokat, hogy átszeljétek a határokat a lélek világába, és megnyitom a lélek világát, hogy átjöhessenek hozzátok. Érzékeljétek a lélegzetet most, ahogy rátok ragyognak. Tudjátok, barátaim, hogy az öregek jelenlétében vagytok, mivel ők lelkek, ők a fény.
Néhányan lehet, hogy már eltűntek; néhányan lehet, még mindig itt vannak. Ez a ti választásotok, hogy meglássátok azt, amit láttok, és érezzétek azt, amit éreztek, és meghalljátok azt, amit meghallotok. Mindenki, aki azt választja, hogy ezeket szavakat mondja: „Nem látok semmit; nem hallok semmit; nem érzek semmit” szívem a következő dalt énekli. Engedjétek világotoknak megnyílni barátaim. Halljátok meg azt a dalt, amit éneklek, mely a szív dala, mely szív a túlvilági testvéreitek minden ritmusában, minden fényében táncol, hogy visszahozzon titeket ebbe a szobába. Kérlek titeket, osszátok meg azt, amit láttatok, éreztetek, hallottatok, minden testvérrel, öreggel, és újszülött csecsemővel. Osszátok meg a világgal, hogy uralkodhat béke az Anyaföldön. Ez a legmagasztosabb remény. A Fénytevők megérkeztek.
Közületek azok, akik más világok magasztos felhőcsoportjain keresztül érkeztek meg, hogy itt legyenek, most Holló fénye késztet a kihívásra, hogy gyógyítók, Fénytevők legyenek. Nem vagytok túl öregek, nem vagytok túl fiatalok; ti fények vagytok. Osszátok meg a világgal. Mondjátok el mindenkinek, akit ismertek, hogy nincs túl késő. Itt az idő egyetlen fényerőként – egyesült Fénytevőkként – felébredni, tekintet nélkül a színre, korra és élettapasztalatra.
Ezen élet ideje alatt nem éneklem el énekem kétszer, mivel ti már hallottátok, és reménykedem, hogy éreztétek, ahogy a fényt felébresztette bennetek. Ha bárkinek van kérdése, kérlek, lépjetek közelebb, és beszéljünk egymáshoz.
KÉRDÉS: 1992-ben a hopi vének meglátogatták az ENSZ-t, és felterjesztésüket követő éjszaka holdfogyatkozás volt. Szakadó eső és áradás volt New York városában. A vihar lecsendesedett, miután a hopi vének egy imakört alkottak. Megosztanád velünk meglátásaid ezzel az eseménnyel kapcsolatosan?
HOLLÓ: 1992-ben hopi fivéreitek a nagy fehér ember tanácsai elé álltak, és imádkoztak, hogy szavaik meghallgatásra találjanak arról, amit világotok megmentéséért tenni lehetne. Legnagyobbrészt a hopikat nem veszik figyelembe, azonban azt mondták nekik, hogy ne adják fel, mert amikor négyszer kopogtatnak, és háromszor énekelnek, a világ majd figyelni fog. Az Anyaföld hallani fogja.
Elutasították őket, és a kör nem formálódhatott meg. Az Anyaföld, aki figyelt, megrázkódott Tibetben, ahol a tibeti indiánok megemelték energiáikat, és nagyszerű éneket kántáltak. Hamarosan volt egy holdfogyatkozás, és hatalmas szakadó eső érkezett. Az eső addig tarthatott volna, míg egész New York városa víz alá nem kerül, azonban testvéreitek kört írtak le fényükkel újra, és imádkoztak a tibetiekkel, és az özönvízszerű esőzés befejeződött.
A tibeti nyelv visszatükrözi a hopi nyelvet, és viszont. Ez a két törzs a fátylon túl testvér törzs, és azon a napon 1992-ben, a harmadik dimenzió meglátta a kettősség színképének [dualitás spektrumának] lezárását, ha csupán egy rövid időre is, de látta, ahogy a két törzs egy erőként egyesült.
KÉRDÉS: Volt alkalmam látni azt a jóslatot, melyet a Prófécia Sziklára véstek Arábiában, mely két ösvényt mutat – az egy szív embereinek ösvényét és a két szív embereinek ösvényét. Az emberi lények ezidáig a két szív embereinek ösvényét követték. Azt olvastam, hogy itt, az Anyaföldön, igazából két rezgés van, melyet lehet, hogy ugyanígy kettéhasítanak, és szétágaznak, és különböző utakon haladnak. Kifejtenéd ezt?
HOLLÓ: A nagy tanácsban ültem, azért, hogy megválaszolhassam ezt a kérdést, öreg barátom. Tudom, hogy már tudod a választ, azonban szeretnéd megosztani ezt az emberekkel, akik a fény tiszteletére egybegyűltek. Érezni fogod válaszom, mivel ez ugyanaz a jóslat, melyet egy másik hangon mondtak. A jóslat azt mondja, hogy amikor ösvényetek végéhez értek, választanotok kell: két szív, vagy egy szív. Az Anyaföld, magjának csodálatos fényében most ugyanehhez a választáshoz érkezik el. Ahogy mondtad, elérkezett ahhoz a ponthoz, ahol kettéválasztja ösvényét. El fogja mozdítani sarki pólusait, úgy, hogy az északi sark lesz a déli sark, és a déli lesz az északi. Magasztos tudatossággal érkezett el, mellyel mindig is rendelkezni fog behangoltságában, azonban a hopi jövendölés azt mondja, hogy a választás még mindig az emberi fénytől függ. Tehát, az Anyaföld egy kicsit tovább tartja vissza magát abban a reményben, hogy az emberi világ ráébred az egy szívre. Ha az emberi világ nem ébred rá az egy szívre, akkor az Anyaföld tengelyét kettészakítja.
KÉRDÉS: A hopi jóslat két fivérről is beszél, akik sok holddal ezelőtt különváltak. A fehér testvéreknek vissza kellett térniük a hopikhoz, akik védelmezték a Földet. Kifejtenéd, hogyan bontakozott ez ki?
HOLLÓ: Először a hopi törzsbéli testvéreitekkel bontakozott ki, akik látták a fehér embert délről visszajönni. A hopik azt hitték, hogy erre a fehér emberre vártak, arra, aki elhozza nekik a választ, a hiányzó részt kőtábláikból. A hiányzó rész a nagy testvérek köre volt, a kör, mely megmutatja, hogy a kezdetnek nincs vége és a végnek nincs kezdete. Ahogyan rápillantottak ezekre a fehér energia testvérekre akkor, a hopik nagy bizalommal viseltettek irántuk. Legtöbben ismerik ezt a történetet.
Haladjunk a mosthoz, ahol a jövendölések nagyobb kibontakozásáról beszéltek. A fehér energia hajlandó felhasználni minden energiát, hogy bizonyítsa önmaga örökrészét az Anyaföldön, aki nem örökölhető. Ebben a szobában, a szín nem számít, nem számít, vajon északra, délre, keletre vagy nyugatra mentetek, a világ négy sarkára; értsétek meg, a jóslat az, hogy a fehér ember az összes fény testvérének része lesz. A hopi jövendölésről fellebbent a fátyol, barátom. Egyetlen embert sem hagynak figyelmen kívül, legyen akár délről, északról, keletről, vagy nyugatról, mivel az ember egyesíteni fogja a színeket, hogy újra egy színné legyen. Ez a prófécia barátom.
KÉRDÉS: A hopi jóslat beszél arról, hogy az emberiség hogyan veszítette el az élet egyensúlyát. Megosztanád velünk ma a sámán életútját, ahogy egyensúlyban éli életét?
HOLLÓ: Barátom, fontos az életet egyensúlyban élni. Világotokban, azt hiszitek, hogy egy olyan rendszerben éltek, amire kettősségként [dualitásként] hivatkoztok. Bármilyennek vélitek világotokat, ismerjétek fel: ahhoz, hogy az egyensúlyban éljetek, egyszerre három ponton kell élnetek. Ahogy remek tanárom, Kirael mondta nekünk oly sok holddal ezelőtt, ha kétlábú ülőkén ültök, biztosan felbuktok, azonban háromlábú kisszéken ülni jelenti az egyensúly megtalálását. Ez a hármasság egyensúlya.
A hopik, az apacsok és minden számotokra elveszett törzs jövendölése állítja, ha a vízben egy ágon egyensúlyoztok, elbuktok. Még ma is, amikor megpróbáljátok kiegyensúlyozni életeteket aközött, hogy haragosak vagy boldogok legyetek, a szeretetteljesek [szerelmesek], vagy utálatosak legyetek, kapzsik, vagy lelkiek legyetek, az árát drágán megfizetitek, mivel az egyensúly nem létezik akkor, amikor az ellentéteket hasonlítjátok össze. A Szerelem / Szeretet az igazi egyensúly. Annak érdekében, hogy szeressetek, döntenetek kell amellett, hogy minden szó, melyet beszéltek igaz lesz. Meg kell tanulnotok hinni Teremtőtökben, csakúgy, ahogyan a nagyfőnök tette, amikor becsukta szemét, és kilőtte nyilát. Kell, hogy bírjátok azt a vágyat, szenvedélyt, hogy szabadok legyetek. Rendelkeznetek kell a Szerelem / Szeretet fényével. Tehát ne beszéljetek kétértelműen. Kizárólag a Teremtő Fényében szóljatok. Vegyétek körül életeteket ezzel a szeretettel / szerelemmel, és meg fogjátok találni azt, amit kerestek. Keressétek az egyensúlyt a fény háromoldalú színképében [spektrumában], és meg fogjátok ismerni igazságotokat. Találjátok meg egyensúlyotokat az Igazság, Bizalom és Szenvedély Hármasságában.
KÉRDÉS: Leszámítva az úgynevezett örökségünket, hogyan hasznosíthatjuk a bennszülött amerikaiak bölcsességét sejt tudatosságunkban, hogy segítsen minket gyógyulni / gyógyítani?
HOLLÓ: Ha átsétálsz egy gyönyörű területen, és nagy szomjúság tör rád, nem nyúlhatsz ki a fákhoz, hogy innivalóra tegyél szert, és nem tekinthetsz rá az állatvilágra, nem ihatod meg életüket. Mélyen le kell buknod a forrásba, ahol a lélek vizei élnek, és alá kell merülnöd ezekbe a lelki világokba. Meg fogod tanulni a sámán útját. Meg fogod tanulni, hogy mélységed megtalálásának érdekében, hajlandónak kell lenned önmagadba szállni. Olyan vagy, mint egy forrás, barátom. Tekints mélyen magadba, és megtalálod a lelki fényt – gyújtsd lángra ezt a fényt, éld ezt a fényt, és a világ a tiéd.
Tehát, ha heves szomjúság gyötör, és víz nem található, mint a sámán, áss mélyre belül, és érezd a vizet nyelveden át torkodba jutni, és olvaszd össze fényeddel, úgy, hogy teljes megtestesülésedben szétterjedjen.
KÉRDÉS: Az anasazik, navajok és hopik hogyan állnak rokonságban?
HOLLÓ: A Teremtő által. Bocsánat, barátom, nem volt szándékomban viccesnek lenni. Ez az igazság igazsága, mert mindannyian rokonságban vagytok az egyetlen forrás révén. Csupán Teremtőtök cselekedete révén választottatok különböző színárnyalatot, és színt. Amikor a közvetítő fényetek színeiről mesél, láthatjátok, hogy nem vagytok különbözőek, hanem egyek és ugyanolyanok vagytok. Tehát, az igazság az, hogy mindannyian a Teremtő testvérei vagytok. Csupán egyetlen fényerő van, és ti a Fény Teremtő Erői vagytok.
KÉRDÉS: Úgy tűnik, hogy a navajoknak fakóbb az energiájuk, mint a hopiknak, mérgesebbek és kudarcérzettel küszködnek [frusztráltabbak]. Tisztáznád ezt?
HOLLÓ: Arról beszélni, hogy az egyik energia fakóbb, mint a másik, az előítélet egy kifejezése. Olyan, mintha úgy vélnétek, hogy az egyik fajnak van egy energiamintája, mely nincs azon a legmagasabb szinten, mint a másik faj energiaszintje. Barátom, javaslom, ha meghallgatnád énekem, dalom, a közepén azt mondom, hogy minden fajban vannak, akik azt választották, hogy nem találják meg egyensúlyukat. Vannak, akik azt választották, hogy megélik karmikus életeiket, illetve vannak azok, akik azt választották, hogy nem a fényben cselekednek. Fakó [ködös, halvány, homályos] energiaként cselekednek, azért, hogy felismerhessétek, milyen fénynek lenni. Ez egy módja annak, hogy emlékeztessenek titeket, hogy ne engedjétek meg energiátoknak elhomályosulni. Ne beszélj törzsként, vagy kultúraként a navajokról, vagy a hopikról. Tudd, hogy vannak mindkettőben olyanok, akik a homály fényében élnek. Amikor mindent elmondtak és megtettek, barátom, a legtisztább fényben, sosem kérdezed meg ezt a kérdést újra, mert tudni fogod, hogy minden energiarészecske, amely emberi formában él, a fényből való, és ezáltal azt fogja választani, hogy megtalálja útját vissza a Szerelembe / Szeretetbe. A nagy fehér testvér, a vén testvér, ahogy én hívom őt – aki apropó nem volt fehér – aki a Földön volt néhány ezer évvel ezelőtt, azt mondta: „Csakis a Szerelemből / Szeretetből szóljatok, és világotokat egy kellemes helynek fogjátok találni.”
KÉRDÉS: Szeretetben éltem le ezidáig életem, mégis még mindig beteg vagyok. Ez ellentmondásnak tűnik számomra, azonban, lehet, hogy nem az. Segítenél nekem megérteni ezt?
HOLLÓ: Megválaszolom, fény nővérem. Hallj tisztán, mivel ez egy rövid válasz lesz, ami kihat szeretetedre. Fizikai keretedben mélyen, hordoztad ezeknek a súlyos betegségeknek az emlékét. Mindig, amikor más életidők alatt volt alkalmad eltüntetni őket, nem tűntek el teljesen, és bizonyos részeid még mindig emlékeznek rájuk. Tisztulsz, ahogy beszélek hozzád, és a tisztulás biztosítja ezeknek az emlékeknek, hogy felszínre kerüljenek, azért, hogy megszabadulhass tőlük, azért, hogy többé ne legyenek részeid. Ünnepeld mindegyiket átmenő fényként, és tudd, hogy nem tudnak megragadni téged, mivel a fény nővére vagy, a működő szeretet. A Teremtő megtart téged. A Holló fényét ragyogtatom rád, és kérlek téged, legyen meg a legmagasztosabb hited, és engedd meg a szerelemnek / szeretetnek, hogy letaglózza ennek az energiának a megmutatkozását. Ezen betegségek mindegyike, mely tudatosságodból felbukkan, áthalad rajtad. Ne engedd meg nekik, hogy részedet képezzék, és gyorsan látni fogod, hogy kifogytál a megtapasztalandó betegségekből. Utána megéled a szerelmet / szeretetet, melyet megosztottál az egész világgal. Érezni fogod a belső békét, fényed szerelmét, és fénytestvéreiddel fogsz lépkedni, e Föld Fénytevőivel.
KÉRDÉS: Segítenél nekem megérteni, hogyan ébredjek rá a vallásosság és lelkiség közötti egységre?
HOLLÓ: Hajdan, egy nagyszerű sas szárnyalt az égben. A szeleken siklott örökké, óceánjaitok mélyére merült, az Anyaföldön állt, és mindenki hallotta. Egy magasztos energiaerőt hozott el úgy, hogy szárnyait meglengette. Ő volt az a nagyszerű sas, aki majdnem visszatért a lélekhez, aki majdnem elvesztette életét, majdnem belepusztult egeitekbe, hegycsúcsaitokba, amíg el nem kezdett imádkozni arról a magas pontról, melyen ült. Felemelte csodálatos arany mellkasát a Teremtő felé, és a maga módján ezt mondta: „Teremtő, nem tudok létezni Szereteted / Szerelmed nélkül. Többé nem találok egyetlen okot sem, hogy Anyám e Földje felett repüljek. Szívemben elvesztem igéd nélkül.” Egy csodálatos hang énekelt hozzá azon az éjjelen és ezt felelte: „Sas barátom, ha becsukod az ajtót, és senkit nem engedsz be, csupán akkor nem fogod érezni a szeretet / szerelem jelenlétét, azonban, amikor kitárod mindkét ajtót – a bejárati ajtót, és hátsó ajtót, a bal oldali és jobb oldali ajtót – a négy szél számára, akkor fogod érezni magad egységben saját céloddal.” A sas beszélt a Teremtő Fényével, és nem megbocsátást, bűnbánatot, vagy jutalmat kért, hanem azt, hogy érezze a fény jelenlétét, barátom, azért, hogy a sas repülhessen, nem törődve azzal, mit tesz az emberiség. A sas megtanulta, hogy senki sem „sziget”. Senki sem képes élni testvére fénye nélkül. Ne beszéljetek vallásokról, lelkiségről [spiritualizmusról], illetve semmilyen „izmusról”. Csupán legyetek „Mi az Emberek”, és felfedezitek az egyetlen Teremtőt, az egyetlen sast, az egyetlen megélendő életet.
KÉRDÉS: Mit válaszolnál azoknak, akik úgy érzik, hogy a háború az egyetlen válasz a rémtettekre, melyet néhány kormány gyakorol?
HOLLÓ: Ezen kormányok vezetőit meghívnám az én tanácsomba, az asztalhoz leültetném mindegyikőjüket, egymással szembe. Hoznék nekik remek étkeket és vizeket. Körbevenném őket héjákkal, sasokkal, sólymokkal és hollókkal, és nem engedném meg nekik, hogy távozzanak, amíg békés megoldásra nem jutnak. Jókat ennének, innának, és méltóan halnának meg, ha nem lelnének rá a megoldásra. Ez lenne az én tanácsom. Nem kényszerítheted őket, hogy eljöjjenek az asztalhoz. Tehát, minden emberi lénynek mondom, aki hallja ezt, szívükből imádkozzanak minden nap, amíg a béke nem kerekedik felül. Imádkozzatok, hogy egyik a másikhoz csatlakozzon. Minden nap, minden módon, ahogy tudtok, imádkozzatok a fényhez a megoldás megleléséért. Egyikőtök elhozza a megoldást az asztalhoz, és ez jelenti a háború végét.
KÉRDÉS: A te idődben, életed a Tudatos Teremtés Tíz Alapelve volt?
HOLLÓ: A Tíz Alapelv az életem. Számotokra, hogy ebben a világban éljetek és megtaláljátok azt, amit kerestek, használnotok kell a Tíz Alapelvet oly módon, amit Kirael mester választott, hogy megossza veletek. Rájuk tekintetek, és megrémítenek titeket. Mások szembeszállnak azzal, ahogy az Alapelveket alkalmazzátok, mert az Alapelvek a fény „ébresztői”. Teremtőtök megtapasztal titeket emberi lényként az Alapelveken keresztül. Nem az Alapelveket éltem, vagy az Alapelvekért éltem. Inkább, az Alapelvek az életem. Én csupán ezen Alapelvek világában élek. A világ megremeg, amikor az Alapelveket teljesen elhozzák e Föld síkjára. Amikor azok, akik a legjobban félnek, félreállnak, és engedik, hogy az Alapelvek napvilágra kerüljenek, az Alapelvek futótűzként terjednek majd el. Biztos vagyok abban, hogy Kirael mester még sokat fog erről mesélni.
KÉRDÉS: A Fénytevők hogyan élhetik életüket percről percre egy gyógyító helyen?
HOLLÓ: Ezt az állítást nyújtom neked, fiatal hercegnő barátom. Amikor holnap reggel felkelsz, kisétálsz, és az Anyaföldön megállsz, engedd meg lábadnak, hogy megkopogtassa a földet: kopp, kopp, kopp, kopp. Mondd: „Megérkeztem. Várom a válaszod. Kérlek, jelenj meg gondolataimban, hogy rendelkezhessek azzal a válasszal, mely világom egy olyan hellyé változtatja, amilyenné akarom.” Meg fogod kapni a választ.
KÉRDÉS: Nagyon érzékeny vagyok a Föld változásaira. Amikor az Anyaföld megrázkódik, fújnak szelei, nehezen kelek fel. Milyen tanácsot tudsz nekem adni?
HOLLÓ: Tudnod kell, hogy nem élhetsz barlangodban úgy, mint a nagy fekete medve, akinek össze kell gyűjtenie fényét és szeretetét, és fel kell töltődnie fényével és szeretetével. Amikor legközelebb jelentkezik az Anyaföld és ragyogó fénye, amikor úgy érzed, hogy megrengeti világotokat, gyere elő a barlangból. Töltsd fel magad annyi szeretettel / szerelemmel és fénnyel, hogy többé ne kapaszkodhasson beléd. Az Anyaföldet engedni kell, hogy megrázkódjon, és tisztelned kell őt ezért. Amikor legközelebb érzed rázkódását, ahelyett, hogy visszarettennél, inkább ünnepelj. Táncolj velem, énekelj velem. Kántáld énekem, amikor érzed az Anyaföld rázkódását, és tudd, hogy teljesítened kell szerelmét. Ünnepeld őt. Táncolj vele. Légy ő.
KÉRDÉS: Olvastam egy a bolygót, és a galaxist érintő kozmikus jelentőségű eseményről, egy olyan eseményről, melyet különbözőképpen írtak le, úgymint az ötödik kapu megnyitása, vagy pecsét feltörése. Az ötödik pecsét megnyitásának jelentőségéről mondanál többet, és arról, hogyan készüljünk fel erre?
HOLLÓ: Ez a jövendölés, hogy ez lesz az a nap, melyre sokan vártatok, a nap, amikor a halak kiugranak a folyókból, és lefekszenek elétek a partra. Ez az a nap, amikor a gabonaszemek szétszóródnak, besüllyednek a talajba, feltáplálva magukat a legnagyobb szárrá, melyet valaha is láttatok. Ez az a nap, amikor a hold aranynak fog látszani. Ha az igazat szóljátok, hisztek a nyíl röptében, használjátok a túláradó patak szenvedélyét, akkor ezen a napon megtaláljátok békéteket és gazdagságotokat. Tehát, figyelmesen szemléljétek ezt a napot. Ne engedjétek meg senkinek, hogy elrémítsen ettől. Álljatok szembe vele, és énekeljétek legfelemelkedettebb dallamotokat. Énekeljétek azt az éneket, melyet ma este énekeltem nektek, és meglátjátok, hogy ez az egyik legragyogóbb nap lesz.
KÉRDÉS: Számunkra van zárszód, mielőtt Kirael mester visszatér, hogy befejezze az estét?
HOLLÓ: Az a szárnyalás, melyet mindannyian kerestek, a ti szárnyalásotok. Szárnyaitok kisarjadnak újra, mint az enyémek, és szárnyaltok az egekben. Ti vagytok az út; ti vagytok a Teremtő fénye; jelenlétét járjátok ezen a csodálatos helyen, melyet Anyaföldnek hívnak. Nélkületek, a Teremtő forrás kurta lenne saját fényében, azonban veletek jelenlétetek révén nagyra becsült, mivel kiterjesztitek fényét a világra. Sose engedjétek, hogy olyan szavak hagyják el ajkaitokat, melyeket nem ismerek. Egyetlen egy mondatot se szakítsatok meg a „de” szóval, és meglelitek, hogy fényetek az egyik legcsodálatosabb és legragyogóbb, melyről valaha is álmodhattatok. Barátaim, ez a ti életetek. Azt választottátok, hogy emberként jártok. Most, válasszátok azt, hogy határok nélkül éltek. Szárnyaljatok velem ezen az estén. Szárnyaljatok velem a láthatárokig, és azokon túl.
KIRAEL: Jó estét. Ha újra meg újra meghallgatjátok Holló dalát, egy napon, úgy, ahogy bármelyik magasztos fénygazdagság, el fogja mondani nektek, mi volt ebben a dalban – fellendülés / jólét [prosperitás], minden Fénytevő egyesülése, minden megtapasztalás egészsége, Teremtőtök Fényének felébredése. Ha figyelmesen meghallgatjátok Holló dalát, érzelmi tudatosságotok egyensúlyát meglelitek, és a Forrás Fényében védelmezve találjátok magatokat. Izgalmas idők ezek, barátaim, és szeretném a mai estét azzal zárni, hogy emlékeztetlek titeket: meglátogatott titeket egy erő, amely engem mesternek hív. Az, hogy olyan valaki számára, mint Holló, mester lehetek, egy olyan megtiszteltetés, mellyel megajándékozlak titeket. Ez a csodálatos energia, Holló, sosem látogatott meg olyan bolygót, melyet halálra ítéltek. Csupán olyan bolygót látogat meg, amely rendelkezik azzal a magasztos tudatos tudatossággal, hogy felemelje szárnyait, vállait szélesre tárja, és suhanjon fény szárnyain, míg a Föld – édesanyátok – és Teremtő Isten – édesapátok – nem egyesülnek, veletek megformálva a harmadik részt, mint fényük szenvedélyét. Barátaim, a legmagasztosabb fényemben létezik az, hogy megosztottátok velünk azt a szépséget, amik vagytok. Legyen a fény ereje mindegyikőtökkel.
Jó estét.
© Fred Sterling
Contact: Lightways Publishing,
3075 Kalihi Street, Suite 101,
Honolulu, Hawaii
96819, USA
Fordítás: Clarissa
https://univerzumi-tudatossag.blogspot.com/
