A lemuriaiak hat érzéke
Kirael mester tanácsadó Kahu Fred Sterling közvetítésével
2005
The Six Senses of Lemurians
Master Guide Kirael through the mediumship of Kahu Fred Sterling
2005 © Fred Sterling
Contact: Lightways Publishing
3075 Kalihi Street, Suite 101, Honolulu, Hawaii, 96819, USA
Lightways@Kirael.com Tel: + 808 952-0880 www.Kirael.com
Fordítás: Clarissa
https://univerzumi-tudatossag.blogspot.com/
A következő cikk a Lemuria ősi világáról nemrégiben [2005] kiadott könyvből származó szemelvény-sorozat harmadik része. Kahu Fred Sterling közvetítésén keresztül Kirael mester egy példátlan áttekintést nyújtott a lemuriai fejlődési folyamatról az Anyaföldön.
Kérlek, vegyétek figyelembe, hogy Kirael mester szóhasználata a „szövet” szóra bármely gondolatmintára vonatkozik, melyet egy tudatszint hozott létre. Tehát, például, földi síkunk számos szövetből áll, beleértve az ásványi szövetet, a növényi szövetet, az állati szövetet, a rovarok szövetét, és természetesen az emberi szövetet. Hasonlóképpen, az emberi lények négy testből, vagy szövetből állnak, a fizikai, érzelmi, gondolati és lélek testből.
* * *
KIRAEL: Jó estét. A közvetítőm meghagyta, hogy beszéljek tovább azokról, akiket mi lemuriai lényeknek hívunk, nem csupán arról, hogyan indultak el, és hogyan néztek ki, hanem hitükről is, és arról, hogyan bontakoztak ki.
Kezdhetném azzal, hogy elmondom nektek történelmüket, annak a helynek a történelmét, melyet Lemuriának hívtok, melyet három meghatározott osztályban különítettek el. Nagyon összhangban voltak azzal, amit Igazságnak, Bizalomnak és Szenvedélynek hívtok, azonban ezeket Első Életnek, Általános Időszaknak és az Átmenetnek hívtak [First Life, Common Time and the Transition].
Az Első Élet volt az az időszak, amikor a Teremtő megfelelőnek látta megengedni a lemuriai lényeknek, hogy csupán sétáljanak e nagyszerű kontinens vidékein. Nagy mélységekben barátaim, tanultak. Gyorsan tanultak, mert ezek a lények nem olyanok voltak, mint – ó, hát akkor legyen – jelen történelmetek barlanglakó ősemberei. Ezek a lények már magasan fejlettek voltak, mielőtt még részt vettek volna ebben a nagyszerű élményben, melyet Lemuriának hívtak.
ELSŐ ÉLET
Példaként, az Első Életben e lendületes minták számára megengedték a szabadságot, hogy bebarangolják Lemuria egész kontinensét. Gyakran elszórtan voltak jelen saját valóságukban, hiszen a Teremtő kedveskedni akart energiájának azáltal, hogy az egész kontinenst fejleszti egyszerre. A különböző éteri csoportok gyakorta még nem is tudták, hogy más lények is léteztek ezen a bizonyos kontinensen. Tehát olyan hatalmas volt, hogy éveken át barangolhattak, és sosem találkoztak senkivel a saját fajukból.
A Teremtő végtelen bölcsességében gondoskodott arról, hogy ne legyen különleges szükségletük, és hogy mindennel ellássa őket a leggyönyörűbb módon, és barátaim emlékezzetek arra, hogy egyetlen dologra volt szükségük, hogy beteljesítsék az emberi mivolt megtapasztalását, és hogy lélegezzenek, egyenek és fejlődjenek.
A táplálkozás nem volt probléma, mert a táj táplálta őket – a növényi szövet, ha akarjátok. Ugyanez a növényi szövet biztosította számukra a gyógyszereket – nem a betegségek meggyógyítására, mert szó szerint betegség-mentesek voltak, azonban esetleg megérintettek egy növényt, mely viszketést okozott nekik, vagy valami hasonlót. Antitesteket fejlesztettek ki ugyanebből a növényi szövetből. Ó, esetleg találkozhattak lényekkel az állatok szövetéből, lehet, hogy területi vitájuk támadt, és lehetséges, hogy egyiküket megharapták, vagy valami ehhez hasonló. A gyógyszerek idézték elő a gyógyulást a legdinamikusabb módokon.
Ebben az Első Életben összetetten tudatára ébredtek a tudatosság különböző szintjeire – például, az ásványi szövetre, és arra, hogyan hassanak kölcsönösen rá. Tudjátok, és én is tudom, hogy még a jelenkor fényében is a kristályokat az ásványi szövet öregjeinek tekintik. A lemuriaiak nagyon gyorsan rájöttek erre életükben, és úgy találták, hogy nagyszerű tudatosságra használhatják az ásványi szövetet, beleértve a kristályokat. Tehát, viszonylag könnyű belátni, hogy létezett egy egyensúly, mely átszőtte növekedésük teljességét.
Valami más szintén történt abban, amit mi Első Életnek hívunk, hiszen, látjátok, a Teremtő végtelen bölcsességében megengedte más dimenziók lényeinek, hogy keresztezzék ezt a világot, melyet Lemuriának hívnak. Távol maradtak a lemuriaiaktól a kezdeti szakaszban, mert csupán megfigyeltek. Számos lény még időrendben megelőzte a lemuriaiakat.
Az egyik ilyen egy energiaminta csoport volt, mely benépesítette annak a legnyugatibb partjait, melyet Lemuriának tekintünk, azt a helyet, amit esetleg most Japán szigeteinek láttok. Ezeket a lényeket Elven világként ismerték. Na már most, nem akarnátok összekeverni az Elven világot a manók [elfs] világával, mert az Elven világ egy ősi társadalma olyan lényeknek, akik szó szerint eónok óta alkalmazzák a dimenziós utazást. Valójában, ez még meg sem mérhető.
Tehát ez az Elven társadalom, mely a nyugati partokon élt – itt ismét emlékeztetlek titeket – nem azért volt itt, hogy kölcsönösen hasson a lemuriaiakra a kezdeti szakaszokban. Valójában ez az egymásra hatás nem történt meg az Általános Időszakig. Az Elven társadalom egyszerűen megfigyelt és tanult. Megtanulták, hogy mit hozhatnak el most számunkra, ahogy olvassátok ezt a könyvet.
Látni fogjátok, ahogy az idő kibontakozik, hogy az Elven társadalom kölcsönhatásba lép az emberi világgal. Ismét keresztezni fogják a dimenziókat barátaim, mivel csodálatos dologgal, magasztos bölcsességgel érkeztek, és szolgálatotokra lesznek. Ó, a kezdeti szakaszokban lehet, hogy csupán közvetítőiteket [médiumaitokat] lesztek képesek használni, azonban előbb-utóbb átszelik a dimenziókat, és eljönnek hozzátok, ahelyett, hogy ti mennétek el hozzájuk.
A RÉSZECSKÉK ÖSSZERENDEZÉSE A LÁTÁSHOZ
Szemléljük most meg ezeket a lemuriai lényeket. Beszéljünk először az érzékekről, hiszen – eltérően a mostani emberi világotoktól – nem korlátozódtak az öt érzékszervre. Hat érzékük volt, azonban azokat, melyeket használtak, másképpen alkalmazták, mint ahogyan ti használjátok a tiéteket manapság. Például, látásuknál, nagyon különleges látásmódjuk volt. Egyszerűen kifejezve, a részecskeértékek révén tudtak kivetíteni. Egyszerűen felsorakoztatták a részecskéket, hogy egymást kövessék. Szó szerinti értelemben, alkalmazták látásukat, hogy az úton, vagy ösvényen utazzanak, amíg a részecskék felsorakoztak, képesek voltak bírni a látványbeli élménnyel. Látásuk szó szerint mérföldeket beutazhatott.
E leggyönyörűbb látás kezdetének kezdetén is megértették, hogyan kapcsolják össze a részecskéket, amíg az egyik részecske kapcsolódhatott a következőhöz, nem volt határ abban, hogy milyen messzire láthattak el. Azt választották, hogy ezt a legszebb módon alkalmazzák. Alkalmazták ezt, hogy kijelöljék útjukat, hogy kijelöljék a leggyönyörűbb ösvényt, melyet járhattak, megbizonyosodva arról, hogy elkerülik a magas sziklákat, vagy a járatlan vizeket. Követhettek egy ösvényt e részecskék révén, és azáltal, hogy pontosan tudták, hová akarnak eljutni.
Most, a részecskékre bontáson keresztül minden részecske nem hozhatta el látomását, mégis mindig elég volt, hogy pontosan tudjátok mit akartatok tenni, és ezt hogyan akartátok megtenni. Azonban utaztatok ezeken a részecskéken, követtétek e részecske ösvényeket, míg el nem érkeztetek egy térbe, és ott megkezdtétek kibontakoztatni az utazás e bizonyos részét. A látvány határtalan volt a szó legteljesebb értelmében barátaim.
A másik nagyszerű tényező, melyet alkalmaztak kibontakozó látásukban az volt, hogy vártak, míg a sötétség ráborult a tájra, és utána lefeküdtek, majd tanulmányozták a csillagokat. Nemcsak tanulmányozták, hanem fel is térképezték őket elméjükben. Minden csillag mély, mély rezgését idézték elő, és azt, ahogyan kölcsönösen hatottak a világegyetem többi részére. Ez vált éjszakai utazásukká.
Azonban ráadásul, bármely adott időben, ha valaha összezavarodtak napközben, elveszettnek érezték magukat, és nem tudták, hová tartsanak legközelebb, egyszerűen megvárták, hogy az éj leple beborítsa őket, és megvizsgálták a csillagokat, majd ebben találtak rá a felemelkedett útra. Sohasem vesztek el, mert a látás volt a lemuriaiak teljes létezése.
HALLÁSUK REMEK VOLT
Beszéljünk a hallásukról, ha akarjátok. Egészen másmilyen módon hallottak, mint amit a jelenkor embereinél ennek hívunk. Oly nagy erősséggel hallgatták azt, amit mi az ő áramlásuknak, szövetüknek hívunk, ha akarjátok. Ezek a hangok olyan egyszerűek voltak, mint a szívverés, hiszen a lemuriaiak saját éteri mivoltukban ismerték egymást; a szívük hangjáról ismerték fel egymást.
Minél jobban megközelítették Lemuria egy másik lényét, annál jobban fogták fel ezt a szívverést, míg elmondható, hogy képesek voltak megmondani, hogy valaki távolról közelgett, egyszerűen azáltal, hogy először meghallották azt, ahogy lépésük átrezgett az Anyaföldön, majd ahogy figyelték és összpontosítottak ezekre a lépésekre, képesek voltak elkezdeni meghallani a szívverést. Majd tudták, hogy vajon ő egy idegen, vagy valaki a saját szeretett fajtájukból, azonban mindig meg tudták mondani, mi közeleg, az általuk keltett zajok egyszerűsége révén.
Hallásuk pompás volt. Azt mondták, hogy olyan éles volt, hogy valójában képesek voltak meghallani a lehulló falevelet a levegőben, mivel megbontotta magának a levegőnek a mintázatát, és ebben folytatták, hogy élesítsék a hallásnak nevezett megtapasztalást.
AZ ÉRZELMEK SZAGLÁSA
Másik érzék, melyet teljesen használtak a szaglás volt. Nos, barátaim, a szaglás nagyon más volt azokban az időkben, mint amit a mostban használtok. Azt mondták, hogy arra használták a szaglást, hogy meghatározzák a másik lény érzelmi egyensúlyát. Szó szerint ki tudták szagolni annak a lehetőségét, ha valaki egy kicsit izgatott volt, vagy kibillent az egyensúlyából. Ki tudták szagolni az energiát, mielőtt még elkezdett volna előfordulni.
Olyan érzékeny volt ez a bizonyos érzék barátaim, hogy a szagláson keresztül még azt is érzékelték, amikor valaki egy történetet elmesélt, és egy részt kifelejtett belőle, vagy egy részét eltúlozta. Olyan volt, mintha a testben a vegyi anyagok elkezdtek volna változni, és a lény, aki hallgatott, és használta saját szaglási valóságát, képes volt megmondani, mikor hagyta el az az ember annak a kellős közepét, ahová tartottak.
A fizikai testfelépítésük ebben a bizonyos időszakban hasznos volt, mert megnövelt orrjárattal rendelkeztek. Az orrüregek szélesebbek voltak, és jobban tisztában voltak mindennel, ami körülöttük történt. Habár a lemuriaiak minden szépségükben nagyon hasonlítottak hozzátok ebben a bizonyos időszakban, belső „kivitelezésüket” arra használták, hogy kiváltsák a rezgés legmagasabbját.
ÉRZÉKENY PALETTA
Egy másik érzék, melytől teljesen függtek az az ízlelés érzéke volt, hiszen az ízlelés egyszerűen nem azt jelentette, hogy valamit behelyeztek szátokba, szájukba. Az ízlelés csupán az volt, hogy megengedték mondjuk egy növény energiájának, hogy áthaladjon a palettán, a nyelven. Nem tették be szájukba, hogy megízleljék. Csupán kinyitották szájukat, és ezen át lélegeztek be, és ahogy belélegeztek, képesek voltak megmondani minden egyes részecskéről, hogy a növényt miből teremtették, és ebben mindig megtalálták a legjobbat, melyet tudtak táplálékfelvételre, a legjobbat, melyet tudtak, hogy segítsen nekik folytatni fejlődésüket.
Közismertté vált, hogy ha tudni akarták az időjárási mintákat, csupán megízlelték a körülöttük lévő levegőt. A levegő kibocsátott egy bizonyos energia elemet, és tudták, vajon csapadékot – esőt, ahogy ti hívjátok – hoz, vagy vajon egy másik száraz napot.
Tehát, nyilvánvalóvá vált barátaim, hogy nem használták a szájat olyan nagyon a beszédre. Amire használták az volt, hogy meghatározzák, mi történik körülöttük. Amikor belélegeztek az orrukon keresztül, ez általában akkor történt, amikor a szaglás energiáját alkalmazták, vagy a prána légzést. Azonban amikor valamit észlelni akartak, egyszerűen a szájukon keresztül vettek levegőt, és ez kezdte átadni számukra közvetlen környezetük ízét.
TÁRGYAK OLVASÁSA ÉRINTÉSSEL
Beszéljünk az érintésről, vagy a tapintás érzékéről. Lemuria időszakának első korszakában valaminek a megérintését egészen különbözőképpen alkalmazták, mint ahogyan ti teszitek jelen napjaitokban. Az érintést használták, hogy megismerjék a különböző dolgok történetét, melyekre ráakadtak. Ha meg akarták tudni egy fa korát, csupán nagyon finoman ráhelyezték ujjhegyüket a fára. Ahogy ezt tették, képesek voltak megszámolni a gyűrűket a fában, megadva számukra annak a fogalmát, hogy mióta létezik a fa.
Ha felvettek valamit az ásványi szövetből, hagyták, hogy kezük megérintse azt. Kezükben tartották, és érezték rezgését nagyon mély tudatosságig, és tudták utána, hogyan használják ezt a legjobban eszközként. Ha ez az ásványi szövetből volt például, tudták, vajon jó vágóeszközzé válik-e, vagy egy jó gyógyító kővé. Mindezt azzal az érzékkel tették, amit tapintásnak hívtak.
ÉTERI ÉRZÉK
Barátaim, ez az öt érzék, melyet használtok. Egy másik érzék, mellyel rendelkeztek, éteri érzéknek hívták. Az éteri érzék valami, melyet sokat használtak abban, amit ti ma a magi világának tartanátok. Itt, a felsőbb birodalmak megértéseinek összessége nyilvánvaló volt. Itt ilyen módon léptek kapcsolatba a számukra elérhető más tudatossági szintekkel.
Megtanulták annak a dolognak a legelején, melyet mi az első szakasznak, az Első Életnek hívunk, hogy nem egyedül voltak itt. Más világok nagyszerű lényei emlékeztették őket, hogy kapcsolatot létesíthetnek. Ebben az éteri érzékben volt a valódi igaz megértése a szöveteknek, a különböző szöveteknek, mely összeállította az egészét annak az életnek, melyet megtapasztaltak. Tudták, hogy a szó/ige egy értelmében, minden lebontható e leggyönyörűbb megértésre: Vagyis, ha egyszerűen belenéztek egy bizonyos valóságon belüli szövetbe, elkezdhettek elmondani mindent, melyre szükségetek van tudni.
Utazhattak ezeken a szöveteken; érzékelték ebben az éteri fényben az összes dolgot, melyet szükségük volt érzékelni. Ó, a jelenkor kívánalmai szerint magasan fejletteknek látnák őket ebben a bizonyos értelemben. Mivel ez az ő világuk volt, tudták, hogy össze kell öltögetniük a szövetet, egymásba kell fonniuk azt, a fény színeit és a tapasztalás hangjait kell belevinniük. Mindezt össze kellett hozniuk ebben az egy érzékben.
Ma, barátaim, ahogy rápillantotok erre a dologra, melyet mi Nagy Változásnak hívunk, ez az a valami, melyhez minden vitán felül visszatértek. Megnyitjátok ezt a hatodik érzéket, ahogyan most hívjátok. Megnyitjátok, hogy tudjátok, hogy ez nemcsak keveseknek létezik, hogy tartalmazhatjátok és megérthetitek a tudat különböző szintjeit egyszerűen az éteri szövet megismerése, megértése révén.
Az összes érzéket, melyet észleltek világotokban ma és Lemuria napjáig vissza, mind arra szánták, hogy egy teljes megértéssé legyenek. Mindegyiket arra szánták, hogy egy valóságba legyenek beleszőve, melyet gondolatnak hívtok. Mindegyik érzék elvisz titeket ahhoz, melyet mi a szöveten belüli szövetnek tekintünk. Mindegyik érzék szerepet játszik ebben. Amikor minden egyes emberi lény elkezdi használni mind a hat érzékszervét, ráleltek arra, hogy gondolatmintáitok oly módon fejlődnek, ahogyan vágytok rá, ami ellentétes azzal a rendszertelen, kaotikus móddal, ahogy a múltban léteztek.
Hamarosan az elkövetkezendő időszakban, még itt a jelenlegi Földön, elérkeztek a nagyszerű szövet megértéséhez, mely a gondolat megalkotását idézi elő. Jobban tisztába kerültök azzal, hogyan szövődnek össze az érzékek mind, annak érdekében, hogy előidézhessék e gondolat számára, hogy életre keljen.
Hadd nyújtsam át egy fiatal lemuriai legényke példáját, aki azon a gyönyörű földi síkon sétált át, melyet Lemuriának hívnak. Találkozott azzal a dologgal, melyet ti virágnak hívtok. Rápillantott erre a virágra a látás érzékével. Nemcsak rápillantott, hanem felfogta minden szirmát, minden levelét. Megnézte méretét, és minden szépséget, melyet megalkotott; szemügyre vette a színeket, melyeket kifinomítottak és meghatároztak, és ezek minden részét, mely saját megértésének részévé válhatott.
Meghallgatta ezt a bizonyos virágot. Olyan figyelmesen hallgatta, hogy azt mondták, hogy valóban képes volt meghallani növekedését, vagy fonnyadását, tudván, hogy az élettartamának másik oldalán volt. Azonban mindig ott volt, és hallgatott.
Megnyílt annak is, amit mi a szaglás érzékének hívunk. Megszagolta a virágot távolról, és megfigyelte, ahogyan közelít, hogyan lesz más minden egyes belégzés. Lélegzett száján keresztül, és megízlelte ennek a virágnak az életét. Elkezdte megérteni a legtökéletesebb értéket, melyből teremtetett.
Majd végül, barátaim, lenyúlt, és megérintette. Megtapintotta szirmait. Megvizsgálta a szerkezetét. Ismerte azt, hogy az élete ennek a növénynek az élet volt. Mindebben alkalmazta az éteri érzékét, hogy összegyűjtse az összes erőt, mely megteremtett egy gondolatot, egy gondolatot, mely megmintázta ezt a virágot.
Látjátok, a lemuriaiaknak nem volt gondja, ha akarjátok, azzal a valamivel, melyet emlékezetnek hívnak. A lemuriaiak összeszőtték az összes érzéküket azzal, amit mi éteri érzéknek hívunk. Sosem tűnődött azon ismét, milyen volt ez a virág, hiszen behatóan ismerte.
Behatóan ismert mindent maga körül. Ismerte a füvet, és azt a módot, ahogyan növekedett. Ismerte a fákat, és azt, amiért léteztek. Ismerte a virágok minden szirmát, mert az ő ideje nem volt elvesztegetni való; az ő ideje az út beteljesítéséért létezett, hogy belefogjon egy gondolatminta megalkotásába, mely saját élményének jobbításáért létezik.
A lemuriai lények maguk nagyon, nagyon lassan öregedtek, különösen abban, amit ti első időszaknak, első fénynek hívtok, mert ebben az utazásban barátaim, [átlagos élettartamukat] meghosszabbították az emberi világ képzeletét felülmúlóan, hiszen [életük] az volt, hogy összegyűjtsék az összes erő egészét, mely létezett. Összegyűjtötték gondolatrendszereikbe; alkalmazták ezeket a gondolatokat, hogy megmintázzák az élet teljességét, melyre vágytak.
Nem hagytak semmit arra, amit esetlek kaotikus kibontakozásnak tekintenétek. Tudtak mindenről, mielőtt elkezdődött volna, majd pontosan úgy bontakoztatták ki, ahogyan akarták. A gondolat okán élték életüket. Tudták, hogy a gondolat volt útjuk teljes íze.
Ahogy öregedtek, termetükben növekedtek. Valójában az átlag lemuriai 2-3 méter magas volt. Ez nem annyira azért volt, mert nagyok akartak lenni, hanem mert szükségük volt [a magasságra], hogy elérjék a növényi szövet különböző szintjeit. Tehát, folytatták gondolatmintáik kiterjesztését, és ezekben a gondolatmintákban hosszabb életű testet teremtettek.
Azt mondják egy ponton, barátaim, hogy a lemuriai lények 70-80 kilo körüli súlyúak voltak, és mégis egy nagyszerűbb megértéshez értek el, melyben nem úgy ismerték a súlyt, ahogyan ma azt ti tudjátok, hiszen testüket a gondolaton keresztül edzették, hogy pontosan olyan tulajdonságokkal bírjon, melyekkel akarták. Ahogy mondtam, semmit nem hagytak a mások gondolatain keresztül kibontakozó kaotikus jellemzőkre. Meghatározták saját gondolataikat. Valóságuk vitte el őket ahhoz, amilyennek festeni akartak.
A mai korban és napokban, időnként úgy találjátok magatokat, hogy gyarapodik súlyotok, amit nem értetek. Emlékeztetlek titeket barátaim, hogy ez csupán annak a ténye, hogy a test, ahogy elmozdul a Tudatosságban történő Nagy Változás felé, kutatja, hogy fénnyel telítse magát (mely jelenti azt, hogy fényesebbé, könnyebbé válik belül). Ahogy ezt teszi, emlékezve a lemuriai örökségre, az elme megpróbál ellensúlyozni azáltal, hogy több súlyt ad a testnek. Ráleltek arra, hogy ez csupán azért van, mert nem vezérlitek [kontrolláljátok] a gondolatnak nevezett rendszert. Nem szövitek bele az összes érzéket.
Például, jelen korunkban gyakran az emberi világ, egyszerűen folytatja az evést, még azután is, hogy telítették gyomruk teherbírását [kapacitását]. Kifejlesztettek egy gyomrot egy időszak alatt, mely folytatja a növekedést, és több energiának, vagy ételnek engedi meg, hogy belehelyezzék. Elérkezhettek ehhez a nagyszerű tisztasághoz nagyon gyorsan barátaim, hogy amikor többet ettetek, mint amennyit az eredeti gyomor képes megtartani, akkor kéritek, hogy vegyék le a test különböző részeiről azt, amit ti hájnak hívtok. Azonban a hat érzéken keresztül megértitek, hogy nincs erre szükségetek. Testeteket csupán egy erő vezérli, mely úgy érzi, mintha többet kellene ennetek, mint amennyire szükségetek van.
Ez nem volt a lemuriaiak szokása. A lemuriaiak csupán azt ettek, ami szükséges volt abban a bizonyos időben, mivel sosem volt félelem bennük aziránt, hogy elérkezik egy tér-idő, ahol nem találnak meg mindent, amire szükségük van. Tudták, hogy mind a hat érzékszerv együttes használatával átvihetik magukat arra a tudatosságra, hogy legyen ételük, legyen ruházatuk, legyen meg bármijük, ami szükséges abban a bizonyos időszakban. Sosem volt bennük kétség, hogy meg tudnak alkotni mindent, amire szükségük van.
Képzeljétek el barátaim, ha akarjátok, hogy a lemuriai lények, az első korszakban, még mindig rendelkeztek annak a megértésével, hogy nincs hiány sehol, semmikor, és alkalmazták az érzékeket, hogy mindent kifejlesszenek, amire szükségük van. Nem függtek a másiktól, hogy megalkossa szükségleteiket. Minden lény létrehozta saját fényén keresztül azt a képességet, hogy bírjanak mindennel, amire szükségük van.
Higgyetek nekem barátaim, az a Nagy Változás, melyről beszélek az, amihez visszatértek. Nem lesz szükségetek az étel bőségére. Csupán arra a mennyiségű ételre lesz szükségetek, mely táplálja testeteket arra a tökéletesített látványra, melyet felvázoltatok. Tudni fogjátok, milyen méretűek akartok lenni, és egyszerűen ez lesz a méretetek a gondolat meghatározásán keresztül, mely elvisz titeket oda.
Megértésetek világában oly nagyon tisztában vagytok azzal, hogy a gondolat irányítja az összes lény minden részecskéjét. Nem csupán az emberi világban, barátaim; minden tudat szövetén belül. A gondolat mindig különböző rezgésen van, azonban sosem korlátozott. Mindig megnyithatjátok gondolatotokat a lehető legfelemelkedettebb módra. Ha egyszer megértettétek a gondolat igaz valóságát, akkor meg fogjátok kezdeni ennek a gondolatnak az irányítását, nagyon hasonlatosan ahhoz, ahogyan a lemuriaiak tették azokban az időkben, az első korszakban.
Kahu Fred Sterlingről
Több mint 20 éve, Kahu Fred Sterling kizárólagos közvetítőjeként szolgál Kirael mester tanácsadónak, aki egy hetedik dimenziós oltalmazó lélek. Ő a szerzője számos könyvnek, többek közt: „Kirael: A Nagy Változás”, „Kirael: Lemuria öröksége a Nagy Váltás okán”, és „Kirael: A Tudatos Teremtés Tíz Alapelve” című könyveknek, illetve megosztja üzeneteit a világban tanfolyamokon, cikkeken, hangfelvételeken és a www.kirael.com oldalról elérhető közvetítéseken keresztül. Kahu Fred Sterling gyógyító mester is, a Szignál Sejt Gyógymód [Signature Cell Healing™ modality] úttörője.
© Fred Sterling
Contact: Lightways Publishing
3075 Kalihi Street, Suite 101, Honolulu, Hawaii, 96819, USA
Lightways@Kirael.com Tel: + 808 952-0880 www.Kirael.com
Fordítás: Clarissa
https://univerzumi-tudatossag.blogspot.com/
