2010. szeptember 22., szerda

Az ősi lemuriaiak fizikai, érzelmi és gondolati teste


Az ősi lemuriaiak fizikai, érzelmi és gondolati teste

Kirael mester tanácsadó Kahu Fred Sterling közvetítésével

2005
The Physical, Emotional, and Mental Bodies of Ancient Lemurians
Master Guide Kirael through the mediumship of Kahu Fred Sterling
© Fred Sterling
Contact: Lightways Publishing
3075 Kalihi Street, Suite 101, Honolulu, Hawaii, 96819, USA
Lightways@Kirael.com Tel: + 808 952-0880 www.Kirael.com
Fordítás: Clarissa
https://univerzumi-tudatossag.blogspot.com/





A következő cikk a Lemuria ősi világáról nemrégiben [2005] kiadott könyvből származó szemelvény-sorozat befejező része. Kahu Fred Sterling közvetítésén keresztül Kirael mester egy példátlan áttekintést nyújtott a lemuriai fejlődési folyamatról az Anyaföldön.

Kérlek, vegyétek figyelembe, hogy Kirael mester szóhasználata a „szövet” szóra bármely gondolatmintára vonatkozik, melyet egy tudatszint hozott létre. Tehát, például, földi síkunk számos szövetből áll, beleértve az ásványi szövetet, a növényi szövetet, az állati szövetet, a rovarok szövetét, és természetesen az emberi szövetet. Hasonlóképpen, az emberi lények négy testből, vagy szövetből állnak, a fizikai, érzelmi, gondolati és lélek testből.

¨`˙´¨`˙´¨`˙´¨`˙´¨`˙´¨`˙´¨`˙´¨`˙´¨`˙´¨`˙´¨`˙´¨`˙´¨`˙´¨`˙´¨

FIZIKAI JELENLÉT

KIRAEL: Nemcsak a méretük volt fontos kibontakozó útjuk során; az is lényeges volt, ahogyan mozogtak. A lemuriaiak sosem pazaroltak el egyetlen egy cseppnyi erőkifejtést sem egy olyan mozdulatra, melynek nem volt értelme. Amikor futottak például, nem azért tették, hogy eljussanak valahová olyan gyorsan, ahogyan tudtak, hanem azért, hogy egy hatalmas érzelmet átérezzenek. Elkezdték az életkedvet érezni. Amikor lábuk a talajt érintette, az szinte összenyomta a Föld síkját, melyen voltak. Megtanulták, hogyan használják a haladás mozdulatát, mely gyors léptekkel vitte őket.

Azt mondják, hogy gyorsabban tudtak futni, mint bármely lény a Föld síkján. Nem volt olyan állat, ami lekörözte volna őket. Bármilyen állatot lehagytak, mert a teljes érzékelési lehetőséget alkalmazták, amikor futottak. Kivetítették érzékeiken keresztül az ösvényt, és a legkisebb ellenállással bíró ösvényt választották. Mindennek célja volt, amit tettek. Egyáltalán nem volt elvesztegetett mozdulatuk.

Fotó: Clarissa
Erejük megkérdőjelezhetetlen volt. Ez nem arról szólt, hogy valaki férfi, vagy nő volt, vagy hogy a fajok közül melyik volt az erősebb, hiszen egyenlők voltak abban a fényben. Erejüket csupán hat érzékszervük használata korlátozta, mert emlékezzetek, ezek azok az érzékek voltak, melyeket mindennel összeszőttek, amivel szükséges volt. Ha el kellett mozdítaniuk egy hatalmas követ, vagy sziklát, ők nemcsak megragadták kezükkel, vagy öklükkel, és rávágtak, vagy meglökték. Csupán megfogták a sziklát, és meghallgatták azt. Megállapították, milyen mély és erős, és ezután meghatározták saját érzékeiken keresztül, mi venné rá szó szerint a követ az elmozdulásra, és ezután használtak mindent, ami rendelkezésükre állt. Sosem terhelték meg magukat ilyesmiben. Egyszerűen a felébredtségüket alkalmazták, hogy elmozdítsák a követ.

ÉRZELMI JELENLÉT

KIRAEL: Ha megvizsgáljátok a lemuriaiak érzelmeit, sokan azt mondanák, hogy a lemuriaiak szinte érzelemmentesek voltak, mert világukban sosem tűntek úgy, hogy túlságosan ingerlékenyekké váltak volna. Sosem tűnt úgy, hogy valóban dühbe gurultak volna. Egyszerűen minden gondolatot elkezdtek kibontani, mintha jelentéssel, illattal, ízzel, érzettel bírna. Egy új tudatossághoz vitte el őket erről minden, az összes gondolat, melyet felidézett bennük.

Ha úgy találták magukat, hogy elérkeztek néhány nagyszerű kiterjedéshez, melyet érzelemnek hívnak, azonnal vették ezt az érzelmet, és egy pillanatra megízlelték. Ezt az érzelmet alkalmazták, hogy foglalkoztassák az összes érzéküket. Megpróbálták teljesen megérteni, mi okozta az érzelmet, és mely az az érzelem, mely elvezetne útjukhoz, és ez hogyan hatna utazásukra.

Nem dühödtek fel azért, mert a lábuk ujját beleütötték egy leesett ágba, vagy valamibe. Egyszerűen elkezdték venni magát a szövetet, és széthúzták a szövetet – részecskéről részecskére, áramlatról áramlatra – míg teljesen meg nem értették, miért botlottak meg. Sosem várták el a Teremtőtől, hogy a Teremtő magyarázza el nekik, hiszen tudták, hogy a Teremtő egy ajándékot adott át nekik.

Ha hirtelen szélsőségesen felindultak, ha magukat az egyensúlyukból kibillenve találták, gyorsan elővették érzékeiket, hogy elviseljék. Átnézték az összes lehetőségét annak, ami létrehozta azt az izgatottságot, melyet éreztek. Nem rossz dolognak tűnt, azonban szükségük volt arra, hogy megértsék. Értitek? Semmit nem hagytak a véletlenre. Mindennel rendelkeztek; mindennek volt jelentése, és minden jelentés Teremtő Erejük megértéséhez vitte őket közelebb.

Minden, amit ti érzelemnek hívtok, a megértés szépségében hagyta őket. Egyetlen egy érzelem sem merülhetett fel úgy, hogy ne pillantották volna meg annak teljes szövetét, és ebben a szövetben érkeztek el egy magasztosabb tisztasághoz, melyet saját előnyükre alkalmazhattak.

GONDOLATI JELENLÉT

KIRAEL: Beszéljünk a gondolati testről. Ahogy ezt tesszük, kérlek, gondoljatok arra, hogy jelenlegi megtestesülésetek [inkarnációtok] így vagy úgy ugyanolyan módon mérhető meg, ahogyan a lemuriaiak utazása kibontakozott az ő idejükben, míg ezt a síkot használták. Ha megvizsgáljátok útjuk elbeszélését, elkezdjetek meglátni a jelen napjaitok jelenéseihez való igazodást.

Elmozdulva abba, amit esetleg a gondolati szövetnek tekintetek, először beszélnünk kell arról a módról, ahogyan ebben a jelenlegi megtestesülésben méritek meg gondolati síkotokat. Tudományos világotok beszámolna arról – a tudatos rész jobbjai okán – hogy gondolati agyatok két különálló részre osztott. A jelen napjaitok tudósai így idézik fel agyatok működését.

Azt mondják, hogy a használat százaléka, vagy a mérték a legáltalánosabb emberi fogalmakban az, hogy agyatoknak hozzávetőleg 10 százalékát használjátok. Az agynak ez az úgynevezett aktív része használatos arra, hogy igazodjatok és megértsétek az elsajátított tudatos gondolataitokat, vagy meghatározott tapasztalásaitokat. Az a szó, melyet az agy ezen aktív részére alkalmaztak Lemuria időszakában, vonatkozott a helyi agyra. Ez arra a helyre utal, melyben a fejlődő lények voltak jelen abban a bizonyos időszakban. Ennek az agynak a másik részére, vagy a fennmaradó 90 százalékra omni-agyként hivatkoztak, és ezt tekintették a tudatos tudat minden szintjével való kapcsolatként, melyet a helyi agy nem használt.

Először annak lenne értelme, hogy megszemléljük a helyi agyat a mostban. A tudat összetett szintjeiből áll, mégis e magyarázat okán arra összpontosítunk, ahogyan tanul. Először némiképpen tisztában van a tervezett [élet] tervetekkel, vagy azon lehetőségek sorával, melyet ti javasoltatok, hogy ebben az életnyi időbben átdolgozzátok magatokat.

Itt jó lenne emlékeztetni mindenkit, hogy megtestesülésetek jelenlegi típusában az egyén általában túlterheli ezt a tervet „napirendi előjegyzésekkel” annyira, hogy [megvalósítása] szinte lehetetlen emberileg. Mialatt még mindig a lélek állapototokban vagytok, meg akartok bizonyosodni, hogy annyit teljesítetek ebből, amennyit lehetséges. Az első dolgok, melyeket megterveztek, azok az új földi létetek „muszáj megtenni”-jei. Ezek általában azokon alapulnak, melyek előző megtestesüléseitek során történtek, és annyira elrendezettek, hogy tökéletesítsétek azokat a leckéket, melyekről tudjátok, hogy még mindig szükségetek van tisztázni. A túlterhelés, melyről beszélnék, azok a dolgok, melyekért imádkoztok, hogy legyen időtök elérni. Ezek utazásotok legfontosabb részei közé tartoznak.

Egy érdekes megjegyzés: ez az egyik ok a sok közül, mely kiváltja a haláltól való félelmeteket. Az ismeretlen érzetével együtt, lehet, hogy emlékeztek, hogy a fejlődés e síkjára történő minden látogatásotok a Teremtőnek egy hatalmas ajándéka. Ebben a fényben a legjobb emlékezni arra, hogy veletek született vágyatok, hogy annyi utat préseljetek ebbe bele, amennyit lehetséges egyetlen életidőbe, és egy tudatalatti szinten a halál gondolata az emlékeztető arra, hogy lehet, hogy sosem lesztek képesek beteljesíteni sokat azok közül a dolgok közül, melyet oly nagyon vágyakoztatok megtenni.

A 10 százalék agyra korlátozott gondolatrendszerben elkezditek hinni, hogy nem teljesítetek be annyit, amennyit elterveztetek, és ennek a fényében a félelem válik uralkodóvá. Tehát elkezditek látni, hogy ez nem csupán az ismeretlentől való félelem, hanem lehet, hogy több, a befejezetlen létezéstől való félelem. Ezért bírtok azokkal a félelmekkel, melyeket éreztek ezzel kapcsolatosan.

Barátaim, szinte sosem valósítja meg lecke tervei teljességét az ember, hiszen ez biztosan a gondolkodás túlterhelését okozná. Mégis, a folyamatosan változó világotok jelenlegi módozatában, az agyi százalékok mindig növekednek, és ebben a fényben sokan éreznek nyomást. Lehet, hogy szinte nyomasztónak érzik azt, hogy oly sok dolgot tegyenek meg ebben az életidőben. Ez szintén az egyik oka annak, hogy sokan élik meg az idő felgyorsulását. Az idő tényleges mennyisége nem változott; inkább tervetek mennyisége az, melyet megpróbáltok belerakni.

Igazából barátaim, a helyi agynak valójában nincsenek korlátai abban, hogy mennyit képes megtanulni. Azok a leckék, melyeket az egyén alkalmaz, hogy fenntartsa a tanulást a betáplálás [input] nagyon kevés módszerén alapult. Az egyik leggyakoribb az a bevitel, melyet a szülői oltalmazó adott át. A többiben benne van az iskolázási rendszer, vagy a vallásos tudatosság, melybe általában fiatalként kényszerítettek. A legrémítőbbek lehetnek azok, melyeket útközben tanultatok meg a jó szándékú barátoktól. Ezek azok az eszközök, amiket alkalmaztok, hogy állandósítsátok az emberi felfedező rendszert.

Lehet, hogy az is tudott, miért bátorítottak titeket arra, hogy ne figyeljetek oda a rezgés más szintjeiről érkező lényekre, úgymint az Oltalmazók világára. Ha a kéznél lévő hatalom a 10 százalék elme agóniájában óhajt megtartani titeket, nem lenne nagyon értelmes részükről bátorítani titeket, hogy más szinteken tanuljatok. Ez is segít nektek előidézni, hogy tisztában legyetek azzal, hogy néhány vallás miért ösztönöz arra a hitre, hogy csupán egy emberi lény – akit természetesen más emberekből álló kiválasztott csoport jelöl ki – rendelkezik azzal a képességgel, hogy Istennel beszéljen. Valójában, azt általában tudják, miszerint ha „Mi az Emberek”-nek bármilyen információra van szüksége, ez az az egyetlen lény, aki megszerezheti számukra. Barátaim, ez csupán annak az állandósítása lehet, hogy a tömegeket a 10 százalék kutatási módban tartsák. Ebben, nem gondolom, hogy zúgolódást idézek elő, sőt mi több, ez egy lehetőséget nyújt abban, hogyan nyissátok meg agyi lehetőségeitek [potenciálotok] nagyobb részét.

Most, vizsgáljuk meg a lemuriaiak helyi agyát. A történetek arra vallanak, hogy a lemuriaiak erre a síkra születésüktől kezdve agyuk körülbelül 40-50 százalékát alkalmazva összpontosítottak. A szülő volt felelős azért, hogy elkezdje az oktatást már a fogantatás első napján. Ez lenne az az ok, amiért könyvemben írtam a lelki emberek [spiritualisták] fontosságáról, hogy megkezdjék a gyermek útjának felébresztését, mialatt még az anyaméhben van.

A helyi agyban bírva ezzel a hasznosítható magas gondolati szinttel, a lemuriaiak számára ez nyújtotta azt a lehetőséget, hogy felfedezéseket tegyenek a tudatosság olyan síkjain, melyek nem általánosak, mégis a fejlődésetek jelenlegi állomásán találhatók. Nem feledve, hogy inkább a hatodik érzékes módozatból működtek, ez kezdte el „felállítani a díszleteket” az összes többi érzékes tudatosságukhoz, és ebben az ember rögtön elképzelheti miért volt túlsúlyban békés természetük.

Abban az egységes hitben éltek, hogy mindegyikőjük az egyetlen Teremtő Isten egy részecskéjének megtestesülése volt, és ez vezette el őket ahhoz, hogy megértsék azt a megismerést, hogy a tudatosság minden szintjének együtt kell fejlődni. Más szövetek megértése részükről annak a tudásán alapult, hogy mennyi szint volt alkalmas a gondolatban. Tudván, hogy a gondolat ennek a fejlődésnek [evolúciónak] nevezett utazásnak az egyetlen állandója, fontos volt tudni mennyi más tudatossági szint uralta világukat.

Például, a növényi szövetet a Teremtő akaratának érzékelésére használták, hogy létrehozzák az összes más lehetőség táplálásának lehetőségét. Tudták például, hogy a fa nem hajlamos arra, hogy olyan lineáris fogalmi [konceptuális] okfejtéssel bírjon, mint az ember. Ennek dacára, tudomással bírtak arról, hogy a fa meghatározott elmélkedést [kontemplációt] rejt magában a sejtes szervezetén belül, mely biztosítja, hogy folyamatosan fejlődjön ennek a bizonyos síknak egy hasznos részébe.

Egy egyszerű megértés volt, hogy a fáknak folyamatosan ki kell nyúlniuk az ég felé, amennyire lehetőség szerint képesek, hiszen ez az ő szervezetük, hogy hozzájáruljanak az oxigénnel való telítéshez, előidézve a vizek formálódását, és minden más dolgot, melyek oly jól ismertek, hogy megalkossák ezt a leggyönyörűbb légkört, melyet ma ünnepeltek. Sejtes szinten kijelölték számukra, hogy növekedjenek olyan szélesre és magasra, amennyire lehetséges, hogy teljesítsék szerepüket az élhető körülmények összességének létrehozásában. Ebben lefektették a kívánalmakat mely által a növényi szövet összes többi része hasznosnak tartja magát az emberi fejlődésért.

Most az ásványi szövet, rendelkezve azzal, mely még sűrűbb részecske összeállításnak tűnt, a nem fizikai világgal való kapcsolat révén ösztönzött. Most, tudom, hogy ez egy kicsit összezavaró, azonban igazából ez a szövet egy mély, szilárd képességet tartott fenn, hogy megőrizze az eredő, kezdeti tudatossági szintek emlékezetét. Lehet, hogy jó emlékezni arra, hogy a lemuriaiak azt mondták, hogy egyetlen porszemet is, mivel az ásványi szövet egy tagja, tisztelni kell egy életre.

Az egymásba fonódó ásványi szövet folyamatosan tudatában volt céljával. Az ásványi szövet legmagasabb szintjein, a kristályokról tudott azon képességük, hogy hatással vannak az összes többi szövet tudatosságára. Nevezetesen, ha egy kristályról ismert volt, hogy a gyógyító világból való, mérhetetlenül tisztelték, hiszen ez állandó dolog volt a lemuriaiak világai közt. Mindig megszemlélték a gyógyítást, a gyógyítást, bármilyen tudati szint volt uralkodó abban az időben.

Az összes ilyen hathatós szövet további magyarázatához lehet, hogy jó emlékezni arra, hogy kevés kristály őshonos a Földön. Azokban a részecskékben, melyet a Teremtő alkalmazott, hogy ezt a szövetet a létezésbe gondolja, más valóságok emlékét használta, melyet előzőleg más csillagrendszerekben váltott valóra. Tehát, a lemuriaiak az ásványi szövetet alkalmazták, hogy emeljék útjukat, és agyuk kiterjedt használatával egyszerűen csak tudták, hogyan használják őket mind. A legegyszerűbb szikla szerkezetétől a kristályok összetettségéig beleértve, minden elemet teljes lehetőségükig alkalmaztak.

Más területeken a lemuriaiak kiterjesztett elme használata szintén aktív volt számos szinten egyidejűleg a helyi agyi rész miatt. Képesek voltak egyszerű harmadik dimenziós teendőket végezni, miközben egy módosult meditációs állapotban voltak. Ez adta meg számukra az esélyt, hogy felfedezzenek összetett tudatossági szinteket, mialatt fenntartották saját fejlődésük útját. Ez is segített nekik megérteni, hogy nem voltak a Föld síkjára szorítva, csupán azért, mert fizikai testtel rendelkeztek.

Most, mielőtt belefognátok ezen a gondolati szinten, vagy tudatos agyi alkalmazással gondolkodni, mely bizonyára lehetetlen, hadd emlékeztesselek titeket e napok állati szöveti lényeire, melyek agyuk 100 százalékát használják. Barátaim, ezek lennének a jelen napjaitok delfinjei. Tudósaitok arról számoltak be, hogy amikor a delfin elhatározza, hogy belép egy megfiatalító típusú álomba, még mindig megtartja agyának 50 százalékát összpontosítva a helyi világra, melyben létezik. Így barátaim, ez a bizonyíték arra, hogy van emlős energia, mely rendelkezik azzal a képességgel, hogy agyi hatalmának egyre nagyobb és nagyobb százalékát alkalmazza.

Végül emlékeztetni foglak titeket, hogy nem azért osztom meg veletek ezt az ismeretet, hogy szórakoztassalak titeket, hiszen az lenne az én nagyszerű reményem, hogy ahogy ezt olvassátok, elkezdtek majd emlékezni, hogy földi történeteitek valahogyan lekorlátozódtak arra, mely azokat segíti, akik még mindig hajszolják a hatalmat, hogy a határokat beleneveljék elmétekbe, melyben szükségetek van arra, hogy sikert érjetek el.

Ahogy jobban tájékozottakká váltok azokról, akik a lemuriai időszak során lépkedtek a tudatosság e szintjén, az imám az lesz, hogy elkezdjetek kiterjeszkedni túl a saját magatok által kijelölt határokon. Látni fogjátok az összes lehetőség felfedezésének értékeit, és ebben ébred fel a szépség, mely körülöttetek mindenütt létezik.

Tudvalevő, hogy megéltek a Tudatosságban egy Nagy Változást, mely segíteni fog nektek megérteni az ősök világát, mely felfedezésetekre vár. Habár ez az én rezgésem, hogy engem a tudatosság egy elkülönített szintjéről valónak véltek, legyetek biztosak abban, hogy én csupán egy kutatás vagyok elmétekben. Képességem, hogy visszatekintsek e bolygó más megtestesüléseibe egy ajándék számotokra a saját fejlődési utatok érdekében. Az a reményem, hogy egy kicsit kellemesebben fogtok rálelni az útra, és ebben nem fogjátok használni a félelmet, és szívesebben adtok utat a szerelemnek / szeretetnek.


Kahu Fred Sterlingről
Több mint 20 éve, Kahu Fred Sterling kizárólagos közvetítőjeként szolgál Kirael mester tanácsadónak, aki egy hetedik dimenziós oltalmazó lélek. Ő a szerzője számos könyvnek, többek közt: „Kirael: A Nagy Változás”, „Kirael: Lemuria öröksége a Nagy Váltás okán”, és „Kirael: A Tudatos Teremtés Tíz Alapelve” című könyveknek, illetve megosztja üzeneteit a világban tanfolyamokon, cikkeken, hangfelvételeken és a www.kirael.com oldalról elérhető közvetítéseken keresztül. Kahu Fred Sterling gyógyító mester is, a Szignál Sejt Gyógymód [Signature Cell Healing™ modality] úttörője.

2005 © Fred Sterling
Contact: Lightways Publishing
3075 Kalihi Street, Suite 101, Honolulu, Hawaii, 96819, USA
Lightways@Kirael.com Tel: + 808 952-0880 www.Kirael.com
Fordítás: Clarissa
https://univerzumi-tudatossag.blogspot.com/


2010. szeptember 8., szerda

A lemuriaiak hat érzéke


A lemuriaiak hat érzéke

Kirael mester tanácsadó Kahu Fred Sterling közvetítésével
2005

The Six Senses of Lemurians 
Master Guide Kirael through the mediumship of Kahu Fred Sterling
2005 © Fred Sterling
Contact: Lightways Publishing
3075 Kalihi Street, Suite 101, Honolulu, Hawaii, 96819, USA
Lightways@Kirael.com Tel: + 808 952-0880 www.Kirael.com
Fordítás: Clarissa
https://univerzumi-tudatossag.blogspot.com/





A következő cikk a Lemuria ősi világáról nemrégiben [2005] kiadott könyvből származó szemelvény-sorozat harmadik része. Kahu Fred Sterling közvetítésén keresztül Kirael mester egy példátlan áttekintést nyújtott a lemuriai fejlődési folyamatról az Anyaföldön.

Kérlek, vegyétek figyelembe, hogy Kirael mester szóhasználata a „szövet” szóra bármely gondolatmintára vonatkozik, melyet egy tudatszint hozott létre. Tehát, például, földi síkunk számos szövetből áll, beleértve az ásványi szövetet, a növényi szövetet, az állati szövetet, a rovarok szövetét, és természetesen az emberi szövetet. Hasonlóképpen, az emberi lények négy testből, vagy szövetből állnak, a fizikai, érzelmi, gondolati és lélek testből.

* * *

KIRAEL: Jó estét. A közvetítőm meghagyta, hogy beszéljek tovább azokról, akiket mi lemuriai lényeknek hívunk, nem csupán arról, hogyan indultak el, és hogyan néztek ki, hanem hitükről is, és arról, hogyan bontakoztak ki.

Kezdhetném azzal, hogy elmondom nektek történelmüket, annak a helynek a történelmét, melyet Lemuriának hívtok, melyet három meghatározott osztályban különítettek el. Nagyon összhangban voltak azzal, amit Igazságnak, Bizalomnak és Szenvedélynek hívtok, azonban ezeket Első Életnek, Általános Időszaknak és az Átmenetnek hívtak [First Life, Common Time and the Transition].

Az Első Élet volt az az időszak, amikor a Teremtő megfelelőnek látta megengedni a lemuriai lényeknek, hogy csupán sétáljanak e nagyszerű kontinens vidékein. Nagy mélységekben barátaim, tanultak. Gyorsan tanultak, mert ezek a lények nem olyanok voltak, mint – ó, hát akkor legyen – jelen történelmetek barlanglakó ősemberei. Ezek a lények már magasan fejlettek voltak, mielőtt még részt vettek volna ebben a nagyszerű élményben, melyet Lemuriának hívtak.

ELSŐ ÉLET

Példaként, az Első Életben e lendületes minták számára megengedték a szabadságot, hogy bebarangolják Lemuria egész kontinensét. Gyakran elszórtan voltak jelen saját valóságukban, hiszen a Teremtő kedveskedni akart energiájának azáltal, hogy az egész kontinenst fejleszti egyszerre. A különböző éteri csoportok gyakorta még nem is tudták, hogy más lények is léteztek ezen a bizonyos kontinensen. Tehát olyan hatalmas volt, hogy éveken át barangolhattak, és sosem találkoztak senkivel a saját fajukból.

A Teremtő végtelen bölcsességében gondoskodott arról, hogy ne legyen különleges szükségletük, és hogy mindennel ellássa őket a leggyönyörűbb módon, és barátaim emlékezzetek arra, hogy egyetlen dologra volt szükségük, hogy beteljesítsék az emberi mivolt megtapasztalását, és hogy lélegezzenek, egyenek és fejlődjenek.

A táplálkozás nem volt probléma, mert a táj táplálta őket – a növényi szövet, ha akarjátok. Ugyanez a növényi szövet biztosította számukra a gyógyszereket – nem a betegségek meggyógyítására, mert szó szerint betegség-mentesek voltak, azonban esetleg megérintettek egy növényt, mely viszketést okozott nekik, vagy valami hasonlót. Antitesteket fejlesztettek ki ugyanebből a növényi szövetből. Ó, esetleg találkozhattak lényekkel az állatok szövetéből, lehet, hogy területi vitájuk támadt, és lehetséges, hogy egyiküket megharapták, vagy valami ehhez hasonló. A gyógyszerek idézték elő a gyógyulást a legdinamikusabb módokon.

Ebben az Első Életben összetetten tudatára ébredtek a tudatosság különböző szintjeire – például, az ásványi szövetre, és arra, hogyan hassanak kölcsönösen rá. Tudjátok, és én is tudom, hogy még a jelenkor fényében is a kristályokat az ásványi szövet öregjeinek tekintik. A lemuriaiak nagyon gyorsan rájöttek erre életükben, és úgy találták, hogy nagyszerű tudatosságra használhatják az ásványi szövetet, beleértve a kristályokat. Tehát, viszonylag könnyű belátni, hogy létezett egy egyensúly, mely átszőtte növekedésük teljességét.

Valami más szintén történt abban, amit mi Első Életnek hívunk, hiszen, látjátok, a Teremtő végtelen bölcsességében megengedte más dimenziók lényeinek, hogy keresztezzék ezt a világot, melyet Lemuriának hívnak. Távol maradtak a lemuriaiaktól a kezdeti szakaszban, mert csupán megfigyeltek. Számos lény még időrendben megelőzte a lemuriaiakat.

Az egyik ilyen egy energiaminta csoport volt, mely benépesítette annak a legnyugatibb partjait, melyet Lemuriának tekintünk, azt a helyet, amit esetleg most Japán szigeteinek láttok. Ezeket a lényeket Elven világként ismerték. Na már most, nem akarnátok összekeverni az Elven világot a manók [elfs] világával, mert az Elven világ egy ősi társadalma olyan lényeknek, akik szó szerint eónok óta alkalmazzák a dimenziós utazást. Valójában, ez még meg sem mérhető.

Tehát ez az Elven társadalom, mely a nyugati partokon élt – itt ismét emlékeztetlek titeket – nem azért volt itt, hogy kölcsönösen hasson a lemuriaiakra a kezdeti szakaszokban. Valójában ez az egymásra hatás nem történt meg az Általános Időszakig. Az Elven társadalom egyszerűen megfigyelt és tanult. Megtanulták, hogy mit hozhatnak el most számunkra, ahogy olvassátok ezt a könyvet.

Látni fogjátok, ahogy az idő kibontakozik, hogy az Elven társadalom kölcsönhatásba lép az emberi világgal. Ismét keresztezni fogják a dimenziókat barátaim, mivel csodálatos dologgal, magasztos bölcsességgel érkeztek, és szolgálatotokra lesznek. Ó, a kezdeti szakaszokban lehet, hogy csupán közvetítőiteket [médiumaitokat] lesztek képesek használni, azonban előbb-utóbb átszelik a dimenziókat, és eljönnek hozzátok, ahelyett, hogy ti mennétek el hozzájuk.

A RÉSZECSKÉK ÖSSZERENDEZÉSE A LÁTÁSHOZ

Szemléljük most meg ezeket a lemuriai lényeket. Beszéljünk először az érzékekről, hiszen – eltérően a mostani emberi világotoktól – nem korlátozódtak az öt érzékszervre. Hat érzékük volt, azonban azokat, melyeket használtak, másképpen alkalmazták, mint ahogyan ti használjátok a tiéteket manapság. Például, látásuknál, nagyon különleges látásmódjuk volt. Egyszerűen kifejezve, a részecskeértékek révén tudtak kivetíteni. Egyszerűen felsorakoztatták a részecskéket, hogy egymást kövessék. Szó szerinti értelemben, alkalmazták látásukat, hogy az úton, vagy ösvényen utazzanak, amíg a részecskék felsorakoztak, képesek voltak bírni a látványbeli élménnyel. Látásuk szó szerint mérföldeket beutazhatott.

E leggyönyörűbb látás kezdetének kezdetén is megértették, hogyan kapcsolják össze a részecskéket, amíg az egyik részecske kapcsolódhatott a következőhöz, nem volt határ abban, hogy milyen messzire láthattak el. Azt választották, hogy ezt a legszebb módon alkalmazzák. Alkalmazták ezt, hogy kijelöljék útjukat, hogy kijelöljék a leggyönyörűbb ösvényt, melyet járhattak, megbizonyosodva arról, hogy elkerülik a magas sziklákat, vagy a járatlan vizeket. Követhettek egy ösvényt e részecskék révén, és azáltal, hogy pontosan tudták, hová akarnak eljutni.

Most, a részecskékre bontáson keresztül minden részecske nem hozhatta el látomását, mégis mindig elég volt, hogy pontosan tudjátok mit akartatok tenni, és ezt hogyan akartátok megtenni. Azonban utaztatok ezeken a részecskéken, követtétek e részecske ösvényeket, míg el nem érkeztetek egy térbe, és ott megkezdtétek kibontakoztatni az utazás e bizonyos részét. A látvány határtalan volt a szó legteljesebb értelmében barátaim.

A másik nagyszerű tényező, melyet alkalmaztak kibontakozó látásukban az volt, hogy vártak, míg a sötétség ráborult a tájra, és utána lefeküdtek, majd tanulmányozták a csillagokat. Nemcsak tanulmányozták, hanem fel is térképezték őket elméjükben. Minden csillag mély, mély rezgését idézték elő, és azt, ahogyan kölcsönösen hatottak a világegyetem többi részére. Ez vált éjszakai utazásukká.

Azonban ráadásul, bármely adott időben, ha valaha összezavarodtak napközben, elveszettnek érezték magukat, és nem tudták, hová tartsanak legközelebb, egyszerűen megvárták, hogy az éj leple beborítsa őket, és megvizsgálták a csillagokat, majd ebben találtak rá a felemelkedett útra. Sohasem vesztek el, mert a látás volt a lemuriaiak teljes létezése.

HALLÁSUK REMEK VOLT

Beszéljünk a hallásukról, ha akarjátok. Egészen másmilyen módon hallottak, mint amit a jelenkor embereinél ennek hívunk. Oly nagy erősséggel hallgatták azt, amit mi az ő áramlásuknak, szövetüknek hívunk, ha akarjátok. Ezek a hangok olyan egyszerűek voltak, mint a szívverés, hiszen a lemuriaiak saját éteri mivoltukban ismerték egymást; a szívük hangjáról ismerték fel egymást.

Minél jobban megközelítették Lemuria egy másik lényét, annál jobban fogták fel ezt a szívverést, míg elmondható, hogy képesek voltak megmondani, hogy valaki távolról közelgett, egyszerűen azáltal, hogy először meghallották azt, ahogy lépésük átrezgett az Anyaföldön, majd ahogy figyelték és összpontosítottak ezekre a lépésekre, képesek voltak elkezdeni meghallani a szívverést. Majd tudták, hogy vajon ő egy idegen, vagy valaki a saját szeretett fajtájukból, azonban mindig meg tudták mondani, mi közeleg, az általuk keltett zajok egyszerűsége révén.

Hallásuk pompás volt. Azt mondták, hogy olyan éles volt, hogy valójában képesek voltak meghallani a lehulló falevelet a levegőben, mivel megbontotta magának a levegőnek a mintázatát, és ebben folytatták, hogy élesítsék a hallásnak nevezett megtapasztalást.

AZ ÉRZELMEK SZAGLÁSA

Másik érzék, melyet teljesen használtak a szaglás volt. Nos, barátaim, a szaglás nagyon más volt azokban az időkben, mint amit a mostban használtok. Azt mondták, hogy arra használták a szaglást, hogy meghatározzák a másik lény érzelmi egyensúlyát. Szó szerint ki tudták szagolni annak a lehetőségét, ha valaki egy kicsit izgatott volt, vagy kibillent az egyensúlyából. Ki tudták szagolni az energiát, mielőtt még elkezdett volna előfordulni.

Olyan érzékeny volt ez a bizonyos érzék barátaim, hogy a szagláson keresztül még azt is érzékelték, amikor valaki egy történetet elmesélt, és egy részt kifelejtett belőle, vagy egy részét eltúlozta. Olyan volt, mintha a testben a vegyi anyagok elkezdtek volna változni, és a lény, aki hallgatott, és használta saját szaglási valóságát, képes volt megmondani, mikor hagyta el az az ember annak a kellős közepét, ahová tartottak.

A fizikai testfelépítésük ebben a bizonyos időszakban hasznos volt, mert megnövelt orrjárattal rendelkeztek. Az orrüregek szélesebbek voltak, és jobban tisztában voltak mindennel, ami körülöttük történt. Habár a lemuriaiak minden szépségükben nagyon hasonlítottak hozzátok ebben a bizonyos időszakban, belső „kivitelezésüket” arra használták, hogy kiváltsák a rezgés legmagasabbját.

ÉRZÉKENY PALETTA

Egy másik érzék, melytől teljesen függtek az az ízlelés érzéke volt, hiszen az ízlelés egyszerűen nem azt jelentette, hogy valamit behelyeztek szátokba, szájukba. Az ízlelés csupán az volt, hogy megengedték mondjuk egy növény energiájának, hogy áthaladjon a palettán, a nyelven. Nem tették be szájukba, hogy megízleljék. Csupán kinyitották szájukat, és ezen át lélegeztek be, és ahogy belélegeztek, képesek voltak megmondani minden egyes részecskéről, hogy a növényt miből teremtették, és ebben mindig megtalálták a legjobbat, melyet tudtak táplálékfelvételre, a legjobbat, melyet tudtak, hogy segítsen nekik folytatni fejlődésüket.

Közismertté vált, hogy ha tudni akarták az időjárási mintákat, csupán megízlelték a körülöttük lévő levegőt. A levegő kibocsátott egy bizonyos energia elemet, és tudták, vajon csapadékot – esőt, ahogy ti hívjátok – hoz, vagy vajon egy másik száraz napot.

Tehát, nyilvánvalóvá vált barátaim, hogy nem használták a szájat olyan nagyon a beszédre. Amire használták az volt, hogy meghatározzák, mi történik körülöttük. Amikor belélegeztek az orrukon keresztül, ez általában akkor történt, amikor a szaglás energiáját alkalmazták, vagy a prána légzést. Azonban amikor valamit észlelni akartak, egyszerűen a szájukon keresztül vettek levegőt, és ez kezdte átadni számukra közvetlen környezetük ízét.

TÁRGYAK OLVASÁSA ÉRINTÉSSEL

Beszéljünk az érintésről, vagy a tapintás érzékéről. Lemuria időszakának első korszakában valaminek a megérintését egészen különbözőképpen alkalmazták, mint ahogyan ti teszitek jelen napjaitokban. Az érintést használták, hogy megismerjék a különböző dolgok történetét, melyekre ráakadtak. Ha meg akarták tudni egy fa korát, csupán nagyon finoman ráhelyezték ujjhegyüket a fára. Ahogy ezt tették, képesek voltak megszámolni a gyűrűket a fában, megadva számukra annak a fogalmát, hogy mióta létezik a fa.

Ha felvettek valamit az ásványi szövetből, hagyták, hogy kezük megérintse azt. Kezükben tartották, és érezték rezgését nagyon mély tudatosságig, és tudták utána, hogyan használják ezt a legjobban eszközként. Ha ez az ásványi szövetből volt például, tudták, vajon jó vágóeszközzé válik-e, vagy egy jó gyógyító kővé. Mindezt azzal az érzékkel tették, amit tapintásnak hívtak.

ÉTERI ÉRZÉK

Barátaim, ez az öt érzék, melyet használtok. Egy másik érzék, mellyel rendelkeztek, éteri érzéknek hívták. Az éteri érzék valami, melyet sokat használtak abban, amit ti ma a magi világának tartanátok. Itt, a felsőbb birodalmak megértéseinek összessége nyilvánvaló volt. Itt ilyen módon léptek kapcsolatba a számukra elérhető más tudatossági szintekkel.

Megtanulták annak a dolognak a legelején, melyet mi az első szakasznak, az Első Életnek hívunk, hogy nem egyedül voltak itt. Más világok nagyszerű lényei emlékeztették őket, hogy kapcsolatot létesíthetnek. Ebben az éteri érzékben volt a valódi igaz megértése a szöveteknek, a különböző szöveteknek, mely összeállította az egészét annak az életnek, melyet megtapasztaltak. Tudták, hogy a szó/ige egy értelmében, minden lebontható e leggyönyörűbb megértésre: Vagyis, ha egyszerűen belenéztek egy bizonyos valóságon belüli szövetbe, elkezdhettek elmondani mindent, melyre szükségetek van tudni.

Utazhattak ezeken a szöveteken; érzékelték ebben az éteri fényben az összes dolgot, melyet szükségük volt érzékelni. Ó, a jelenkor kívánalmai szerint magasan fejletteknek látnák őket ebben a bizonyos értelemben. Mivel ez az ő világuk volt, tudták, hogy össze kell öltögetniük a szövetet, egymásba kell fonniuk azt, a fény színeit és a tapasztalás hangjait kell belevinniük. Mindezt össze kellett hozniuk ebben az egy érzékben.

Ma, barátaim, ahogy rápillantotok erre a dologra, melyet mi Nagy Változásnak hívunk, ez az a valami, melyhez minden vitán felül visszatértek. Megnyitjátok ezt a hatodik érzéket, ahogyan most hívjátok. Megnyitjátok, hogy tudjátok, hogy ez nemcsak keveseknek létezik, hogy tartalmazhatjátok és megérthetitek a tudat különböző szintjeit egyszerűen az éteri szövet megismerése, megértése révén.

Az összes érzéket, melyet észleltek világotokban ma és Lemuria napjáig vissza, mind arra szánták, hogy egy teljes megértéssé legyenek. Mindegyiket arra szánták, hogy egy valóságba legyenek beleszőve, melyet gondolatnak hívtok. Mindegyik érzék elvisz titeket ahhoz, melyet mi a szöveten belüli szövetnek tekintünk. Mindegyik érzék szerepet játszik ebben. Amikor minden egyes emberi lény elkezdi használni mind a hat érzékszervét, ráleltek arra, hogy gondolatmintáitok oly módon fejlődnek, ahogyan vágytok rá, ami ellentétes azzal a rendszertelen, kaotikus móddal, ahogy a múltban léteztek.

Hamarosan az elkövetkezendő időszakban, még itt a jelenlegi Földön, elérkeztek a nagyszerű szövet megértéséhez, mely a gondolat megalkotását idézi elő. Jobban tisztába kerültök azzal, hogyan szövődnek össze az érzékek mind, annak érdekében, hogy előidézhessék e gondolat számára, hogy életre keljen.

Hadd nyújtsam át egy fiatal lemuriai legényke példáját, aki azon a gyönyörű földi síkon sétált át, melyet Lemuriának hívnak. Találkozott azzal a dologgal, melyet ti virágnak hívtok. Rápillantott erre a virágra a látás érzékével. Nemcsak rápillantott, hanem felfogta minden szirmát, minden levelét. Megnézte méretét, és minden szépséget, melyet megalkotott; szemügyre vette a színeket, melyeket kifinomítottak és meghatároztak, és ezek minden részét, mely saját megértésének részévé válhatott.

Meghallgatta ezt a bizonyos virágot. Olyan figyelmesen hallgatta, hogy azt mondták, hogy valóban képes volt meghallani növekedését, vagy fonnyadását, tudván, hogy az élettartamának másik oldalán volt. Azonban mindig ott volt, és hallgatott.

Megnyílt annak is, amit mi a szaglás érzékének hívunk. Megszagolta a virágot távolról, és megfigyelte, ahogyan közelít, hogyan lesz más minden egyes belégzés. Lélegzett száján keresztül, és megízlelte ennek a virágnak az életét. Elkezdte megérteni a legtökéletesebb értéket, melyből teremtetett.

Majd végül, barátaim, lenyúlt, és megérintette. Megtapintotta szirmait. Megvizsgálta a szerkezetét. Ismerte azt, hogy az élete ennek a növénynek az élet volt. Mindebben alkalmazta az éteri érzékét, hogy összegyűjtse az összes erőt, mely megteremtett egy gondolatot, egy gondolatot, mely megmintázta ezt a virágot.

Látjátok, a lemuriaiaknak nem volt gondja, ha akarjátok, azzal a valamivel, melyet emlékezetnek hívnak. A lemuriaiak összeszőtték az összes érzéküket azzal, amit mi éteri érzéknek hívunk. Sosem tűnődött azon ismét, milyen volt ez a virág, hiszen behatóan ismerte.

Behatóan ismert mindent maga körül. Ismerte a füvet, és azt a módot, ahogyan növekedett. Ismerte a fákat, és azt, amiért léteztek. Ismerte a virágok minden szirmát, mert az ő ideje nem volt elvesztegetni való; az ő ideje az út beteljesítéséért létezett, hogy belefogjon egy gondolatminta megalkotásába, mely saját élményének jobbításáért létezik.

A lemuriai lények maguk nagyon, nagyon lassan öregedtek, különösen abban, amit ti első időszaknak, első fénynek hívtok, mert ebben az utazásban barátaim, [átlagos élettartamukat] meghosszabbították az emberi világ képzeletét felülmúlóan, hiszen [életük] az volt, hogy összegyűjtsék az összes erő egészét, mely létezett. Összegyűjtötték gondolatrendszereikbe; alkalmazták ezeket a gondolatokat, hogy megmintázzák az élet teljességét, melyre vágytak.

Nem hagytak semmit arra, amit esetlek kaotikus kibontakozásnak tekintenétek. Tudtak mindenről, mielőtt elkezdődött volna, majd pontosan úgy bontakoztatták ki, ahogyan akarták. A gondolat okán élték életüket. Tudták, hogy a gondolat volt útjuk teljes íze.

Ahogy öregedtek, termetükben növekedtek. Valójában az átlag lemuriai 2-3 méter magas volt. Ez nem annyira azért volt, mert nagyok akartak lenni, hanem mert szükségük volt [a magasságra], hogy elérjék a növényi szövet különböző szintjeit. Tehát, folytatták gondolatmintáik kiterjesztését, és ezekben a gondolatmintákban hosszabb életű testet teremtettek.

Azt mondják egy ponton, barátaim, hogy a lemuriai lények 70-80 kilo körüli súlyúak voltak, és mégis egy nagyszerűbb megértéshez értek el, melyben nem úgy ismerték a súlyt, ahogyan ma azt ti tudjátok, hiszen testüket a gondolaton keresztül edzették, hogy pontosan olyan tulajdonságokkal bírjon, melyekkel akarták. Ahogy mondtam, semmit nem hagytak a mások gondolatain keresztül kibontakozó kaotikus jellemzőkre. Meghatározták saját gondolataikat. Valóságuk vitte el őket ahhoz, amilyennek festeni akartak.

A mai korban és napokban, időnként úgy találjátok magatokat, hogy gyarapodik súlyotok, amit nem értetek. Emlékeztetlek titeket barátaim, hogy ez csupán annak a ténye, hogy a test, ahogy elmozdul a Tudatosságban történő Nagy Változás felé, kutatja, hogy fénnyel telítse magát (mely jelenti azt, hogy fényesebbé, könnyebbé válik belül). Ahogy ezt teszi, emlékezve a lemuriai örökségre, az elme megpróbál ellensúlyozni azáltal, hogy több súlyt ad a testnek. Ráleltek arra, hogy ez csupán azért van, mert nem vezérlitek [kontrolláljátok] a gondolatnak nevezett rendszert. Nem szövitek bele az összes érzéket.

Például, jelen korunkban gyakran az emberi világ, egyszerűen folytatja az evést, még azután is, hogy telítették gyomruk teherbírását [kapacitását]. Kifejlesztettek egy gyomrot egy időszak alatt, mely folytatja a növekedést, és több energiának, vagy ételnek engedi meg, hogy belehelyezzék. Elérkezhettek ehhez a nagyszerű tisztasághoz nagyon gyorsan barátaim, hogy amikor többet ettetek, mint amennyit az eredeti gyomor képes megtartani, akkor kéritek, hogy vegyék le a test különböző részeiről azt, amit ti hájnak hívtok. Azonban a hat érzéken keresztül megértitek, hogy nincs erre szükségetek. Testeteket csupán egy erő vezérli, mely úgy érzi, mintha többet kellene ennetek, mint amennyire szükségetek van.

Ez nem volt a lemuriaiak szokása. A lemuriaiak csupán azt ettek, ami szükséges volt abban a bizonyos időben, mivel sosem volt félelem bennük aziránt, hogy elérkezik egy tér-idő, ahol nem találnak meg mindent, amire szükségük van. Tudták, hogy mind a hat érzékszerv együttes használatával átvihetik magukat arra a tudatosságra, hogy legyen ételük, legyen ruházatuk, legyen meg bármijük, ami szükséges abban a bizonyos időszakban. Sosem volt bennük kétség, hogy meg tudnak alkotni mindent, amire szükségük van.

Képzeljétek el barátaim, ha akarjátok, hogy a lemuriai lények, az első korszakban, még mindig rendelkeztek annak a megértésével, hogy nincs hiány sehol, semmikor, és alkalmazták az érzékeket, hogy mindent kifejlesszenek, amire szükségük van. Nem függtek a másiktól, hogy megalkossa szükségleteiket. Minden lény létrehozta saját fényén keresztül azt a képességet, hogy bírjanak mindennel, amire szükségük van.

Higgyetek nekem barátaim, az a Nagy Változás, melyről beszélek az, amihez visszatértek. Nem lesz szükségetek az étel bőségére. Csupán arra a mennyiségű ételre lesz szükségetek, mely táplálja testeteket arra a tökéletesített látványra, melyet felvázoltatok. Tudni fogjátok, milyen méretűek akartok lenni, és egyszerűen ez lesz a méretetek a gondolat meghatározásán keresztül, mely elvisz titeket oda.

Megértésetek világában oly nagyon tisztában vagytok azzal, hogy a gondolat irányítja az összes lény minden részecskéjét. Nem csupán az emberi világban, barátaim; minden tudat szövetén belül. A gondolat mindig különböző rezgésen van, azonban sosem korlátozott. Mindig megnyithatjátok gondolatotokat a lehető legfelemelkedettebb módra. Ha egyszer megértettétek a gondolat igaz valóságát, akkor meg fogjátok kezdeni ennek a gondolatnak az irányítását, nagyon hasonlatosan ahhoz, ahogyan a lemuriaiak tették azokban az időkben, az első korszakban.


Kahu Fred Sterlingről
Több mint 20 éve, Kahu Fred Sterling kizárólagos közvetítőjeként szolgál Kirael mester tanácsadónak, aki egy hetedik dimenziós oltalmazó lélek. Ő a szerzője számos könyvnek, többek közt: „Kirael: A Nagy Változás”, „Kirael: Lemuria öröksége a Nagy Váltás okán”, és „Kirael: A Tudatos Teremtés Tíz Alapelve” című könyveknek, illetve megosztja üzeneteit a világban tanfolyamokon, cikkeken, hangfelvételeken és a www.kirael.com oldalról elérhető közvetítéseken keresztül. Kahu Fred Sterling gyógyító mester is, a Szignál Sejt Gyógymód [Signature Cell Healing™ modality] úttörője.

© Fred Sterling
Contact: Lightways Publishing
3075 Kalihi Street, Suite 101, Honolulu, Hawaii, 96819, USA
Lightways@Kirael.com Tel: + 808 952-0880 www.Kirael.com
Fordítás: Clarissa
https://univerzumi-tudatossag.blogspot.com/


2010. szeptember 3., péntek

Bevezetés a lemuriai próféciákba


Bevezetés a lemuriai próféciákba

An Introduction to the Lemurian Prophecy 
Master Guide Kirael through the mediumship of Kahu Fred Sterling
© Fred Sterling
Contact: Lightways Publishing
3075 Kalihi Street, Suite 101, Honolulu, Hawaii, 96819, USA
Lightways@Kirael.com Tel: + 808 952-0880 www.Kirael.com


Fordítás: Clarissa
https://univerzumi-tudatossag.blogspot.com/




Első könyvében [„Kirael: A Nagy Változás”] Kirael mester tanácsadó az olvasóknak Lemuria ősi kontinensét és az ott fejlődő szeretetközpontú lények számos érdekes jellegét mutatta be. Az évek során Kirael mester tanácsadó folytatta, hogy említést tegyen Lemuriáról és annak fontosságáról, mely a Földre vonatkozik jelenlegi fejlődési szakaszában. Legutóbb, Kirael mester tanácsadó egy új szenvedélyt– és sürgető kérést – fejezett ki, hogy Lemuria világát hozzuk napvilágra azon fénytevők javára, akik most ébrednek fel. Kirael mester tanácsadó, közvetítőjeként Kahu Fred Sterlinggel, lediktált egy minden részletre kiterjedő könyvet Lemuriáról és annak bölcsességéről, melynek címe: „Kirael: Lemuria öröksége a Nagy Változásra”. Ez a cikk az ebből a könyvből származó szemelvény-sorozat első része.

*          *          *

KIRAEL: Ha megnyitod szíved és – agyad helyett – szíveddel olvasol, ezt a könyvet „ízesnek” fogod találni, mely megpendíti szíved húrjait. Néhányan azt sugallják, hogy éneklek, amikor beszélek. Mások azt, hogy ez csupán a csodaszép példabeszédek egy csokra, melyet egybegyűjtöttek. Amit elmondok nektek, ez barátaim: Amiről beszélek, egy ősrégi olyan időszak, amikor angol nyelvetek még nem is létezett oly módon, mint ahogyan ma, azonban ez barátaim egy olyan idő, amikor az emberek a szívükből beszéltek. Lehetséges, csupán lehetséges, hogy ide megyünk vissza. Tehát, kérlek titeket, hogy engedjétek meg magatoknak azt a luxust, ha akarjátok, hogy szavaimban megtaláljátok a békét és a harmóniát, hiszen akarom, hogy a gyógyulás elkezdődjön.

Látjátok, világotok elérkezett az időben egy olyan térbe, ahol gyógyulásának be kell indulnia, és ezért vagyok itt, barátaim. Itt vagyok, hogy előidézzem ezt a gyógyulást. Itt vagyok, hogy tudassam veletek, hogy van egy nagyszerűbb remény annál, amit valaha is elgondoltatok, hogy létezik, és tekintsünk el azoktól, akik a komor végzetre gondolnak. Szükségetek van arra, hogy képesek legyetek pozitívumra találni minden dologban, amit mondanom kell. Szükséges, hogy képesek legyetek meglátni a szépséget minden tervben, ami rendelkezésre áll.

Reménykedem, megengeditek, hogy belefolyjatok ebbe a csodaszép munkába, mert ha ezt teszitek barátaim, lehetséges, hogy az arra való emlékezésben találjátok magatokat, hogy pontosan azon a helyen vagytok, amiről beszélek – mely egy emlék, amelyet nem érthettek meg, mert a fátylak mögött éltek, az emberi mivolt fátylai mögött. Egy olyan világban éltek, mely azt mondja nektek, hogy a dolgokat egy bizonyos módon kell megtennetek. Azonban itt vagyok én, hogy elmondjam nektek: ez a mód már beteljesített. Ez egy vadonatúj idő, dimenzió. „Mi az Emberek” számára elérkezett az idő, hogy felálljanak, és képesek legyenek kifejezésre juttatni, hogy számukra elérhető ez az út, és már készülnek erre rálépni.

Tehát, ha akarjátok, valahogyan dőljetek hátra, és lazuljatok el. Vegyetek egy óriási mély lélegzetet. Engedjétek meg, hogy átérezzétek szavaim, ahogy olvastok. A legegyszerűbb oknál fogva kérem ezt, mert így írok én, és így küldök át üzenetet a Föld síkjára. Azonban lehetséges, hogy igazából a legfontosabb az, ahogyan meghallotok, hiszen üzenetem tisztasága olyan egyszerű, amilyen egyszerűnek szeretnétek, és lehet olyan összetett is, amilyenné szeretnétek azt tenni. Bár reményeim szerint, módot fogtok találni arra, hogy átérezzétek a megértés szabadságát, hogy egy időszak létezett jóval azelőtt, mielőtt az időt mérték volna.

Ebben barátaim, részünk lesz abban, amit mi lemuriai próféciának hívunk, egy jóslatnak, ami a legnagyszerűbb változás, melyet az emberiség valaha is elérhet. Látni fogjátok, hogy van egy felemelkedettebb érzés, egy nagyszerűbb megértés és egy magasztosabb tudatosság, mely rendelkezésre áll azok számára, akik kutatnak, és azok számára, akiknek írtam ezt a könyvet, avagy, a világ kutatói számára. Hadd induljon el az utazás barátaim. Barátaim, fontos, hogy felismerjétek, hogy ez a világ, melyet Földként ismertek, számos benépesüléssel bírt. Nem az elsők vagytok, és bizonyára nem is az utolsók. Azonban értsétek meg ezt: el akarlak vinni titeket abba az időbe, amikor a Teremtő hagyta, hogy a Föld mentesüljön minden lénytől. Valójában, az egyetlen dolog, ami megmaradt belőle, az a gyönyörű ásványi szövet volt. Legtöbbetek el fogja fogadni azt a tényt, hogy a Teremtő bármit képes átszőni, amire vágyik. Csupán arra van szüksége, hogy egy bizonyos számú gondolatot összerakjon, majd ezek a gondolatok elkezdenek részecskékké válni, és valósággá lesznek.

Tehát, pillantsatok rá erre a világra, erre a gyönyörű bolygóra, melyet egy napon Földnek hívtok, és tudjátok, hogy a Teremtő még egyszer teljesen lesöpörte. És most, ez volt az újrakezdés ideje. Tehát, nekilátott, ahogy mindig is teszi: a nagyszerű ásványi szövetet átfonta minden szerelmével és fényével, és a Teremtő elkezdett gondolni, és nekilátott, hogy táplálja gondolatait; a fejlődés [evolúció] ősrégi érzete elkezdődött.

Így megalkotta az összes részecskéjét, és elkezdte hozzáadni az ásványi szövethez. Ahogy mindig, a növények gyönyörű szövetével látott neki. Ezek a növények kezdetben egyszerűek voltak, azonban rövid idő alatt hozzáláttak a fejlődéshez. Kezdtek megerősödni. Közülük néhányat fa szövetként ismernek, és az égig érnek, valamint vannak az alattuk lévők, melyeket árnyékuk táplál. A nap elkezdte feltölteni gyönyörű virágokkal a nagyszerű füves réteket. Barátaim, és itt volt a bolygó, amely ráébredt a növény szövetre.

Teljes pompájában, utána a Teremtő világra hozta azt, melyet mi a rovarok szövetének tartunk, mert ez a szövet volt az, mely felgyorsíthatta a fejlődést. Szárnyat adott a lényeknek, és táplálták egymást. Majd felvették a növények csíráit, és elültették őket szerte a világon. Így tárult ki a fejlődés [evolúció] a maga teljességére.

Barátaim, nem sok időbe telt, míg a Teremtő Isten utána felajánlotta erre a vidékre más világok nagyszerű gondolatait, és ezek a gondolatok az állati szövet formájában léteztek; ez szőtte össze a részecskéket. Más világokból származó legpompásabb állatok váltak valósággá ezen a bolygón. Szabadon sétáltak, ha akarjátok, félelem nélkül. Csupán egy gondolatuk volt, és ez a fejlődés volt. Tudatosságuk sokkal nagyszerűbb volt, mint a növényi szöveté. Azt gondolták, hogy egymást kell táplálniuk, és világra hozták fajtájuk legjobbjait, mert egy napon tudták szívük energiájában, hogy a Teremtő minden szeretetében folytatja fejlődését, és megalkotja azt, amit ismét emberi élménynek hívnak.

Lemuria világa: Barátaim, miért feltételezitek, hogy olyan fontos a modern kor embereinek egy olyan társadalmat megérteni, mely oly régi, amit lemuriai fajnak hívnak? Miért emlékeztettek arra, hogy az emberek szeretnék tudni, hogy ez a nagy térség, amit Lemuriának hívtak a fejlődés egyesült erejében megélt módon élhetett? Lehet, legfőképpen, lehetséges, hogy a legfontosabb az, hogy miért emlékeztettek, hogy oly sokan írják meg ennek az ősi civilizációnak a történetét? Az én nézőpontomból ez egyszerűnek tűnik. Úgy látszik, mintha itt lenne az ideje a Föld „Mi az Emberei” számára együttesen megérteni, hogy a változás kiemelkedő, és hogy el kell kezdenetek a világotokat egy teljesen eltérő módon szemlélni. El kell kezdenetek egymást fontosnak meglátni. El kell kezdenetek magatokat az élet fényeként szemlélni. Az idő elérkezett az emberi világ számára, hogy felülemelkedjen a bőrszínen, a szemformán, és hogy hozzálásson a határok lecsökkentéséhez, melyek oly sokáig választottak szét titeket.

Tehát, belepillantunk Lemuria ősi civilizációjába. Nekilátunk a maga legszebb módján szemügyre venni. Látni fogjuk annak az időnek „Mi az Embereit”, akik harmonikusan tudtak együtt élni az összes életformával. Bele tudták szőni energiáikat a növények, és az állatok közé, sőt, még az ásványi világ közé is, és elértek egy nagyszerű tudatosságot, miszerint minden élhet egyetértésben. Elkezdhették meglátni a jövőt, mely olyan szépségben bontakozott ki, hogy semmi sem állíthatta meg.

Barátaim, ezért beszélünk arról a dologról, melyet a tudatosságban történő Nagy Változásnak hívnak. Ez egy olyan világ, ami lehet, hogy önmagát megelőzte, azonban ez még mindig egy olyan világ, melyre megéri rápillantani, mert ez az a világ, amilyenné egy nap váltok – a szeretet világa, a fejlődés világa, egy világ, melyet egy gondolat erejébe hoztak össze, felébredve a gyógyulásra, ráébredve a szeretetre / szerelemre.

Ez a kontinens, ami – ahogy mi mondjuk –annak a legnagyobb részét foglalta el, ami most a Csendes-óceán, megkezdte útját a Teremtő részecskéinek emberi formában történő felébredésével. Ezen a tájon sétáltak a leggyönyörűbb módon. Nem azért léteztek, hogy felülmúlják egymást; egyszerűen léteztek azért, hogy fejlődjenek. Különös gondot fordítottak arra, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy minden egyenlő. Megbizonyosodtak arról, hogy egyik életforma sem szorította háttérbe a másikat. Annak a megértésével kezdték, hogy élhettek együtt, ami ellentéte a különélésnek.

Nagy örömömre szolgál bemutatni nektek ebből a világból a sok különböző energiamintát. Örömömre szolgál bemutatni nektek ennek az időszaknak a nagyszerű lényeit. Örömömre szolgál megmutatni nektek, hogy hogyan mérték meg világukban a különböző dolgokat. Azonban legfőképp, örömmel nyitom fel szemeteket és gondolati rendszereiteket egy olyan életmódra, mely egy nap a tiétek lesz ismét. Tehát utazzatok velem most, ahogyan belefogunk.

Szeretném tökéletesen tisztázni, hogyan őrizték meg történelmüket, hogy meglássátok, történelmüket egyik generációról a másikra őrizték meg azok, akiket a törzsek öregjeinek tekintettek. Ha akarjátok, megbízták őket azzal a megértéssel, hogy mindig tökéletesen kell lenniük. Tehát, mindig nagy megtiszteltetésnek számított a krónikák őrzőjének lenni.

Ezeket a krónikákat lebontották olyan dolgokká, amit „lélekutaknak” [souljourns] hívtak. Ezek a lélekutak az emberi élmény legelejénél kezdődnek és kiterjednek addig a napig, amikor az utolsó lemuriai leélte életét. Mindent e között, ezekben a lélekutakban őriztek meg barátaim. A történelem évezredei során ők a legnagyszerűbbek minden közül.

Hogyan van az, hogy mi, a Tanácsadás világában hozzáféréssel rendelkezünk ezekhez? Azért van, mert mi vagyunk azok; mi vagyunk a tanácsadók, útmutatók. Rácsatlakozhatunk a múlt kiváló korszakainak a krónikáira és megismeréseire. Meghallgathatjuk, ahogy a nagyszerű kibontakozó történetek összeolvadnak az egyik generációból a másikba, és ebben áthozhatjuk őket nektek, mert ez egy nagyszerű idő, és egy nagyszerű hely. Valamint legfőképpen, ahogyan már állítottuk, ez az, amiről úgy találjátok, hogy saját kibontakozó kalandotokká válik.

A lemuriai lények nem rendelkeztek olyan kormánnyal, mint ahogyan azt ma elismeritek. Többnyire olyan módon álltak fenn, amit abban az időben tanácsnak hívtunk. Azért, hogy megértsétek, hogy a tanács volt az az energiaminta, mely növekedett, és megkezdte saját kibontakozását megtapasztalni, valamint lefektettek egy mintát, mely révén a többi ember követhette őket. Nem volt olyan sok törvény, mint amennyi élmény, hiszen kipróbálták az összes többi folyamatot. Elérkeztek egy nagyszerű tudatossághoz, miszerint annak érdekében, hogy beteljesítsék végzetüket lemuriaiakként, meg kell találniuk a harmóniát a kapcsolatok minden szintjén.

Fontosnak hiszem megemlíteni itt, hogy az egyik legfontosabb rész bárkinek, bármely lénynek ahhoz, hogy tanácstaggá váljon az volt, hogy a legkiválóbb összpontosítással kellett rendelkeznie, és a legnagyobb összpontosítás volt azt akarni, hogy amilyen gyorsan csak lehetséges, lecseréljék őket, hiszen útjuk a fejlődés volt, és csupán akkor tudtak fejlődni, amikor kinn voltak különböző valóságokat gyakorolni. Azok, akik egy tanácshoz tartoztak, kitartóan megőriztek mindent, amit megtanultak, míg egy új tudás nem vált valósággá.

Így alkották meg a lemuriaiak útjukat a tanácsba, majd ki a tanácsból egy másik tanácsba. Léteztek tanácsok, melyek minden kérdést megoldottak, és ezt mindig a legszebb és legigazságosabb lépésekben tették, mert azt mondták, hogy nincs szükség arra, hogy bárki veszítsen.

Tehát, hogyan bírtak azzal, melyet manapság győztes-győztes típusú energiának hívnátok? Ez egy kibontakozás volt barátom, példátlan a történelemben. Kibontakozás volt, mely révén tudták, hogy a szeretetnek / szerelemnek kell lennie a válasznak mindenre. Ez nem tündérmese. Ez nem meseszerű körülmények sora volt, ahogy ma hívják. Ezen tanácstagok nagy komolysággal látták el tisztségüket. Mivel tudták, hogy egy nap egy tanács elé kell állniuk, megbizonyosodtak arról, hogy az a tanács, melyet képviseltek olyan nyitott és megfelelő volt, amilyen lehetett, hiszen tudták, hogy minden végső döntést a tanácstagok hozzák meg, és ezen tanácsok csupán azért léteztek, hogy megvizsgálják, vajon mindenki győztes lett-e.

Alkalmazták a bölcs tanításokat, melyeket időről időre ismét az ősök adtak tovább, hogy szemügyre vegyenek egy nagyszerű esemény kibontakozását, és benne fejlődjenek minden lehetséges alkalommal. Sosem fordult elő, hogy visszatekintettek volna azért, hogy megvizsgáljanak valamit, amit nem tudtak fejleszteni. Ez mindig arról szólt, hogy megteremtsék az időszak legszebb varázslatát.

A tanácsot szolgálni nem jutalom volt, hiszen igazán a kötelességetek, az egész emberiség kötelessége, hogy fejlődjön. Nyíltan beszéltek az angyalokkal, és a tanácsadókkal. Olyan módon beszéltek egymással, hogy minden tiszta maradt. Azonban a legfontosabb ma, amit akarom, hogy megértsetek – habár az emberi elme fogalmilag nem képes teljesen megérteni, hogyan volt képes egy tanács egy teljes társadalmat vezetni – hogyan bonthatták fel a tanácsokat különböző formációkba, mely mindig képes volt előhozakodni a válaszokkal. Sosem hagytak el egy tanácsülést sem döntés nélkül, olyan határozat nélkül, mely nem az egész emberiség legjavát szolgálta.

Nem egy emberről, egy csoportról szólt; ez az egész emberiségről szólt. A Teremtő Életének megéléséről szólt. Arról, hogy hogyan voltak képesek a következő szintre fejlődni. Legfontosabban, evolúciójukról [fejlődésükről] szólt, mert csupán meg akarták vizsgálni, milyen messzire mehetnek tovább az emberi lét fogalmának útján, mégis úgy élni, mint a Teremtő, mint egy megtestesült fénylény. Ily módon vitték magukat előre.

Ahogy megvizsgáljuk a lélekutazókat, sosem találunk egyetlen egy alkalmat sem, ahol eltévedtek volna evolúciós útjukon. Sosem fogunk egyetlen alkalmat sem meglátni, ahol valamire nem tudtak rájönni, mert látod, mindig megnyitották szívüket. A szeretettel / szerelemmel figyeltek. Rátaláltak arra az élményre, mely segíteni tudott nekik továbblépni a következő szintre. Ez mindig arról szólt, hogy megpróbáltak rálelni a végeredmény szépségére. Így voltak mindig sikeresek.

Ahogy egy pillanatra félrerakjuk a tanácsokat, szeretném, ha megvizsgálnátok a lemuriai lények társadalmát – egy társadalmat, mely nem a hierarchiában élt, hanem egy a tudatossági szinten. Mivel mindenki tisztában volt ezzel, valójában, ha valaki tovább volt ott, és többet látott, akkor tanulhattak tőle. Így bántak az öregekkel, nagy tisztelettel, melyet megérdemeltek.

Azonban nem használták mindig azt, amit az öregektől tanultak. Ismét, beléptek abba a tér-időbe, ahol megnyitották szívüket egy olyan világra, melyet előttük éltek. Megláthatták más fénytevők generációit, és felvehették velük a kapcsolatot egyszerűen azáltal, hogy átutaztak a tér-időn. Itt voltak képesek rálelni a nagyszerű tanácsadásra.

Nem tanultak mások hibáiból. Mások nagyszerű felébredéséből tanultak. Önmagukban látták azt a dolgot, ami előrevitt valamit, és ezen fejlődtek, bontakoztak ki. Sosem tanultak a letűnt idők keserves munkájából. Csupán abból tanultak, mely lehetséges és új volt. Mivel mindent megvizsgáltak, amit elvégeztek, és csupán ennek a legszebb részeit választották ki, mivel ez volt az ő utazásuk, hiszen tudták, egy nap számíthatnak arra, hogy rálelnek valamire, és ebben felfedezést tesznek. Felfedezésük pompás volt. A tudatosság új birodalmait nyitotta meg, egy teljesen új lélekút nyílt meg.

Tehát, látjátok barátaim, nem volt szükségük kormányra. Nem volt szükségük a rendőrség erejére. Nem volt szükségük senkire, hogy megfigyelje őket, hiszen önmagukat figyelték meg, és saját fejlődésükkel törődtek, az egész fejlődésével, a létezés fejlődésével, evolúciójával. Ez az, amire rátaláltak. Ezt táplálták. Ez tartotta meg őket annak, amik.


Kahu Fred Sterlingről
Több mint 20 éve, Kahu Fred Sterling kizárólagos közvetítőjeként szolgál Kirael mester tanácsadónak, aki egy hetedik dimenziós oltalmazó lélek. Ő a szerzője számos könyvnek, többek közt: „Kirael: A Nagy Változás”, „Kirael: Lemuria öröksége a Nagy Váltás okán”, és „Kirael: A Tudatos Teremtés Tíz Alapelve” című könyveknek, illetve megosztja üzeneteit a világban tanfolyamokon, cikkeken, hangfelvételeken és a www.kirael.com oldalról elérhető közvetítéseken keresztül. Kahu Fred Sterling gyógyító mester is, a Szignál Sejt Gyógymód [Signature Cell Healing™ modality] úttörője.

© Fred Sterling
Contact: Lightways Publishing
3075 Kalihi Street, Suite 101, Honolulu, Hawaii, 96819, USA
Lightways@Kirael.com Tel: + 808 952-0880 www.Kirael.com
Fordítás: Clarissa
https://univerzumi-tudatossag.blogspot.com/



Kérem minden olvasótól, használja józan ítélőképességét! Kérek minden bejegyzést egy bizonyos fokú tisztánlátással kezelni! Tehát, mindenki maga döntsön az üzenetek hitelessége felől. Mindenki vizsgálja meg az üzeneteket, és kérje ki Szíve véleményét, hiszen sosem téved!
A fordító / szerkesztő nem vállal felelősséget az üzenetek hitelességéért.

Fred Sterling

Fred Sterling

A szerzői jogokra vonatkozóan


Az oldalon található tartalmak felhasználása Kahu Fred Sterling (https://kirael.com/) és a fordító előzetes írásbeli engedélyével lehetséges.

Köszönöm az együttműködést.

Clarissa